Hanna Schygulla az anyjával való meneküléstől a felejthetetlen rendezővel közös munkán át nemzetközi karrierjéig mindent számba vett visszaemlékezésében.
A Wach auf und trdume (Ébredj fel és álmodj) című kötet nem sokkal a sanzonénekesként is ismert színésznő december 25-én esedékes 70. születésnapja előtt jelent meg. Ünnepélyes bemutatóját Münchenben tartották kedden.
Hanna Schygulla arról beszélt, hogy már gyerekkori élményei is mély nyomot hagytak benne: felelevenítette apja hazatérését a hadifogságból, ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy idegenek voltak egymás számára, apja még arra is képtelen volt, hogy a karjaiba vegye őt. "Ezek a bizonyos kulcsfontosságú élmények mínuszjelek voltak az életemben, amelyeket muszáj volt - akartam és tudtam is - másokkal ellensúlyozni."
Mint mondta, már gyerekként a saját feje után ment, az iskolában pedig hamar felfigyeltek rá, mert jól fogalmazott, és arra biztatták, hogy írjon. Sorait később jótékony célokra árverezték el. A színésznő nem tartja kizártnak, hogy önéletrajzi könyve után újra tollat ragadjon, de más stílusban. "Ha magamnak írnék, szélsőségesebb stílust választanék" - mondta.
Hanna Schygulla 1943-ban született a felső-sziléziai Chorzówban, anyjával 1945-ben menekültek Münchenbe. Apja három évvel később tért vissza a hadifogságból. Az érettségi után egy évet Párizsban töltött au-pairként, majd a bajor városba visszatérve germanisztikát és romanisztikát hallgatott, ezzel egy időben színi tanulmányokba kezdett a Fridl Leonhard Stúdióban. Ott ismerkedett meg Fassbinderrel.
1967-ben kezdtek együtt dolgozni színházi produkciókban, majd következett Fassbinder első filmrendezése, A szerelem hidegebb a halálnál. Ezt követően Schygulla egy kivételével a rendező összes filmjében szerepelt 1972-ig. 1974-ben eltávolodtak egymástó, és csak 1978-ban dolgoztak együtt újra a Maria Braun házassága című filmben, amely nemzetközi hírnevet szerzett a színésznőnek. Schygulla 1981-től Párizsban élt, nemrég azonban Berlinbe költözött.
Forrás: Hirado.hu
