A Zengő és a Hármas-hegy ölelésében egy kellemes őszi napon ragadott fakanalat a KultúrPart csapata, hogy bebizonyítsa, a gasztronómiában is jártas. Tette mindezt azért, mert az idén nyolcadik alkalommal megrendezett hosszúhetényi sütő- és főzőversenyre e művészeti társaság is meghívást kapott.

Október ötödikén a Falusi Vendégfogadók VIII. Sütő-Főző Fesztiválja remek őszi programnak ígérkezett, melyben aztán nem is lehetett csalódni. A versenyen résztvevő csapatoknak tíz kiló meglepetés-alapanyagból kellett helyben főznie valamit, amit aztán zsűri bírált el - mindezt pedig egy fesztivál keretén belül. A kellemes illatokra gyülekező vendégsereg látogató-kóstoló jeggyel három különböző ételből fogyaszthatott.



Míg készültek a fogások, addig sem unatkozhattak a vendégek, hiszen minden csapat egy kis kóstolóval várta az érdeklődőket. A KultúrPart sátora többek között zakuszkát és házi sütésű kenyeret kínált – természetesen egy kis pálinka vagy bor kíséretében. Mást is kaphatott, ki odajött mihozzánk: egy vidám sürgő-forgó társaság szíves vendéglátását, esetleg elkaphatott némi muzsikaszót, de főszakácsunk, Kátai István előszeretettel osztotta meg receptjeit és tippjeit; a házikenyerünk titka után rendkívül sokan érdeklődtek.



Egyéb események is várták a jó ebédekre gyülekező tömeget: kulturális programok a színpadon, szüreti felvonulás, kézműves bemutatók, borkóstoló, 18 órától pedig utcabál.

A KultúrPartosok igencsak nagy ínyencségekkel készültek. A kötelező alapanyagokból, melyek között szerepelt egy egész csirke, disznóhús, szürkemarha, máj és persze zöldségek, a következő fogásokat kerültek terítékre: gombával és májjal töltött csirke előfőzve, majd vaslapon bepirítva és karamellizált-flambírozott almával tálalva, vegyes pörkölt, vaslapon sütött zöldséges szűzérmék, ezenfelül ajándékba egy igazi erdélyi pacalcsorba is készült. Az ételek mellé almából faragott poharakban szolgáltuk fel az almapálinkát, kreatív tanácsadónk, Bényi Péter ötletére.



Miközben a lassú tűz alatt készültek a remek ételek, fogyott a pálinka és nőtt a jókedv, baráti szeretettel vártuk az arra járó vendégeket, mi több a versenytársak szakácsait is. Tudtuk, nem azért vagyunk itt, hogy nyerjünk; azért mentünk, hogy a remek ételeken kívül elvigyük a KultúrPartos hangulatot is, és magunkkal hozzuk e rendezvény emlékét, gyarapítva a barátok számát. És persze a társaság és a főzés öröméért. 



Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem díjra hajtottunk, mint az, hogy a látogatóktól nem vettük el kóstoló jegyüket; ingyen kapott bárki bármit: ételt, italt, receptet és egy baráti vendéglátást – pedig a kóstoló jegyek gyűjtésével nyerhettük volna el a közönségdíjat. Úgy vélem, közönségünk szeretetét így is elnyertük, el is fogyott minden étel. Kaptunk viszont mást is, mégpedig a legnagyobb elismerést: a Legvidámabb Csapat díját.



Szakácsaink, Kátai István, Szonda Györgyi és Küttel Dávid viszont már a jövő évi versenyt tervezgetik: most már tudják, mire számíthatnak, így legközelebb nem is kérdéses az első helyezés, mely az idén a Székölyök csapatának jutott.