2700 éves oszlopcsarnokot fedeztek fel nyáron Görögország északi részén, az ókori Argilosz városában.
Az ókori Görögországban a portikusz – görögül sztoa – hosszú, nyitott struktúra volt, mely gyakran üzleteknek adott otthont és a város nyilvános tereit – agóra – övezte.„A portikuszok jól ismertek a hellén időszakból – Kr. e. 3-1. század -, ám a korábbi példák már jóval ritkábbak. Az argiloszi lelet az eddigi legidősebb Észak-Görögországból és igazán egyedülállónak számít" – mondja Jacques Perreault, az ásatás vezetője, a Montreali Egyetem kutatója.
Az Égei-tenger szélén fekvő ókori város az első görög kolónia volt a régióban a Sztrümón folyó körül. A Kr. e. 5. században, virágzásának tetőpontján, Argilosz a régió egyik leggazdagabb városa volt.
Jacques Perreault és Zisis Bonias 1992 óta folytat ásatásokat az Argiloszt beborító hegyen, míg a Montreali Egyetem megszerezte a rajta lévő magánterületek egy részét. A tulajdonjog a görög kormányé, ám az ásatást végzőké a tudományos eredmények feletti jog. Az argiloszi portikusz az egyik ilyen lelőhelyen található, a város valamikori kereskedelmi kerületének északi végén, 50 méterrel az akkori kikötőtől.
A 2013-as ásatások az oszlopcsarnok nagyjából 40 méteres részét tárták fel. A nyitott terület valamikor hét helyiségnek adott otthont, ebből ötöt tártak fel. Ezek mindegyike 5 méter széles és 7,5 méter mély, 2,5 méter magas hátulsó fallal. Mivel Argilosz virágzó város volt, így elképzelhetőnek tartották, hogy a portikusz városi megrendelésre készült. Amennyiben ez az eset állt fenn, az építész felügyelte az építkezést, és a struktúra integritását, ami azt jelenti, hogy a használt kőtömbök mérete nem különbözött és az összes helyiség ugyanúgy nézett ki.
A maradványok vizsgálata azonban ennek éppen ellenkezőjét tükrözi. „A konstruktúciós technikák és a használt tömbök szobánként eltérőek, ami arra utal, hogy több kőműves dolgozott a helyiségeken – mondja Perreault. – Mindez arra utal, hogy a bolttulajdonosok maguk feleltek az egyes helyiségek kialakításáért, azaz magánvállalkozások, nem pedig a város volt eme sztoa megrendelője."
A vaskorban Görögország északi része igazi Eldorádó volt. A Sztrümón völgye – a folyó torkolata kevesebb, mint három kilométerre helyezkedett el a várostól – bővelkedett az arany- és ezüstbányákban. Kikötőivel és közeli bányáival Argilosz a nemesfémek kereskedelmének fontos helyszíne volt. A város gazdagsága azonban a Kr. e. 5. század közepétől gyors hanyatlásnak indult, ekkor ugyanis az athéniak a közelben megalapították Amfipoliszt. Kr. e. 357-ben II. Philipposz uralma alá hajtotta az egész régiót, és Argilosz lakóit Amfipoliszba telepítette, mely Macedónia királyának új székvárosa lett. Az imigyen kiürült Argilosz „belefagyott az időbe", ami lehetővé tette, hogy a modern kutatók ma felrátják jellegzetes épületeit és az emberi tevékenységek számos nyomát.
A portikuszt még nem tárták fel teljesen, és a három méter mély geofizikai felmérés eredményeiből ítélve a struktúra, úgy tűnik, még nagyobb, így további felfedezések várnak a kutatókra.
Forrás: Hirado.hu