Déry Tibor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar író 1894. október 18-án született Budapesten. A befejezetlen mondat, a Szerelem, az Ítélet nincs és a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról írója 1977-ben hunyt el.
Lia című kisregényével 1917-ben az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. Ekkortól 2 éven keresztül számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. Az első világháború után, 1918-1919 fordulóján tagja lett a Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig beválasztották az Írói Direktóriumba. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták. Szabadulása után házasságot kötött Pfeiffer Olgával, Pfeifer Salamon és Schwarcz Mária lányával Budapesten, az Erzsébetvárosban, 1920. július 25-én. Később közösen az emigrációt választották.
Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, itt ismerkedett meg Németh Andorral. 1923-ban Szilasi Vilmos segítségével a bajorországi Feldafingba költözött, ekkor a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-ben Párizsban telepedett le, majd 1926-ban az olaszországi Perugiában, ahol megírta Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja.
1945-ben feleségül vette Oravecz Paulát, majd belépett a Kommunista Pártba, és beválasztották a Magyar Írószövetség vezetőségébe. Sorban jelentek meg régebben ki nem adott művei: Alvilági játékok, Szemtől-szembe, Jókedv és buzgalom. A Nemzeti Színház bemutatta a Tükör című színművét (1947. március 21.), A tanúk (1948) és az Itthon című darabját (1948. január 9.).
1947-ben megkapta a Baumgarten-díjat, 1948-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 1950-ben és 1952-ben jelent meg a Felelet című, eredetileg tetralógiának tervezett regényének I. és II. kötete. A II. kötet megjelenése után kialakult vita a dogmatikus kultúrpolitika hibáit tükrözte.
Miután elvált második feleségétől, 1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbe), ő lett Déry harmadik felesége. A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születése, Talpsimogató, A ló meg az öregasszony, Niki. Egy kutya története). 1956 júniusában a Petőfi köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem) tért vissza az irodalmi életbe. A nyarakat a balatonfüredi Tamás-hegyi házában töltötte. Itt készült róla a Magyar Televízió 1977-ben sugárzott műsora. 1977. augusztus 18-án Budapesten hunyt el.
Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, amit először 1984-ben adtak át. Október 5-én Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban mutatták be Réczei Tamás Szerelem című színpadi fantáziáját, amelyet Déry Tibor börtönévei során keletkezett levelezése alapján irt.Déry Tibor: Utolsó szó
„Eltakarom arcomat. Gyenge a tűz mely a piros cseréptál alatt lobog a vak sarokba. A tálban gyümölcseim leve szürkén forr és dörög, mint a tenger. Ki kavarta fel kanalával ezeket a dühöngő hullámokat házi edényemben, melynek partjai oly törékenyek és gyengék? Hallgatom a vihart, a lecsapódó füst fölött elrohanó vihart. A meder fenekén az egyhangú kagylózúgás: mintha a bűn és kétségbeesés almája főne. A tálból már szivárog a föld elviselhetetlen sötétsége. A tenger meg fog nyílni. Utamnak is idd előtt vége szakadhat."
A költemény 1928-ban Déry Tibor Énekelnek és meghalnak című kötetében jelent meg. A vers keletkezéséről az író ugyanebben az évben a Nyugatban számolt be.
Forrás: Wikipedia
