Két nagyszabású koncerttel jelentkezik a Nemzeti Filharmonikusok október 26-án és 31-én, a Művészetek Palotájában.
Az október 26-i koncerten megszólal a zeneirodalom megunhatatlan szépségű Beethoven G-dúr zongoraversenye. 1807 márciusában Beethoven maga játszotta a szólót Lobkowitz herceg palotájában, Bécsben. Sokan ennek tulajdonítják a versenymű zongoraszólamának szokatlanul rögtönzésszerű anyagát. A mű leghíresebb második tételét Liszt jellemzése nyomán Orfeusz és az alvilági hatalmak vitájaként tartja számon az utókor.
A Filharmonikusok vendégművésze a brazil Cristina Ortiz, aki úgy gondolja, hogy miközben a darab messze van a „beethoveni zeneként" ismert világtól, mégis ez talán Beethoven leglíraibb műve. Mint mondta, speciális, mesés, különösen a II. tétele, ahol a zongora szinte megszelídíti a zenekart. Cristina Ortiz akkor robbant be a nemzetközi zenei életbe, amikor 1969-ben arany medált nyert a Van Cliburn nevét viselő versenyen, amely az egyik legrangosabb ebben a műfajban. A Londonban élő zongoraművésznő Párizsban tanult, majd Rudolf Serkinnél a nagy hírű Curtis Institute of Music növendékeként tökéletesítette tudását.
George Enescu azon zeneszerzők közé tartozik, akiknek művei – egy-két kivételtől eltekintve – nehezen találnak utat a szimfonikus repertoárba. A Nemzeti Filharmonikusok azonban mindig is igyekeztek kivenni a részüket a nagy előadó-művészeti adósságok törlesztéséből. Az, hogy közel kerültek a Romániából Franciaországba települt, hegedűművészként és pedagógusként is igen nagy hatású George Enescu zenéjéhez, annak is köszönhető, hogy a Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével 2011-ben részt vett a Bukarestben megrendezett Enescu Fesztiválon. A vendég együttesek között akkor ott volt a Daniel Barenboim vezette Staatskapelle Berlin és a portugál Gulbenkian Zenekar is – utóbbit az a Lawrence Foster dirigálta, akinél többet talán senki nem tett Enescu szimfonikus zenéjének nemzetközi szintű népszerűsítéséért. A koncert második részében felcsendülő III. szimfóniát harminchét éves korában, 1918-ban komponálta szerzője, különleges előadó-együttesre: a zenekar mellett nemcsak kórus, hanem zongora is szerepet kap a műben.
Az estet Lawrence Foster dirigálja, aki 10 éve a lisszaboni Gulbenkian Zenekar Művészeti igazgatója és vezető karmestere. Korábban számos más zenekarnak és fesztiválnak volt zeneigazgatója valamint dirigált a világ jelentős operaházaiban. A román származású szülők gyermekeként Los Angelesben született karmester Georg Enescu zenéjének egyik legfontosabb bajnoka. 1998 és 2001 között a Georg Enescu Festivál Művészeti vezetője. Legfrissebb Enescu felvétele - a Vonós Ötös, saját zenekari hangszerelésével, melyet a Monte Carloi Filharmonikusokkal rögzített az EMI gondozásában- 2009-ben jelent meg. 2003-ban a Román Elnök a romániai zeneért érdemrenddel tüntette ki.
2013. október 31-én Csajkovszkij és Rachmaninov műveit hallhatja a közönség. Az orosz zene két meghatározó alakja; ha tetszik, amolyan zenei értelemben vett apa–fiú kapcsolat. Az egy generációval fiatalabb Rachmaninovra döntően hatott Csajkovszkij, a dallam mindkettejük műveiben kiemelt szerepet kap. Az érzelmes, áradó dallam, amely az orosz népzene jegyeit viseli magán, és a hallgatót szinte megigézi. Ilyen mű például a százhúsz éve elhunyt Csajkovszkij máig népszerű b-moll zongoraversenye is, amelyet az a Szergej Tanyejev játszott a moszkvai bemutatón, akinek Rachmaninov a Második szimfóniát ajánlotta. Ezen a hangversenyen Csajkovszkij művét a „brilliáns billentyűmágus", fiatal orosz tehetség, Nikolai Tokarev interpretációjában hallhatja a közönség. A 2013-ban kettős évfordulót jegyző – száznegyven éve született, hetven éve elhunyt – zeneszerző 1906–1907-ben komponált műve ismertségben nem vetekedhet a vele egy időben keletkezett Holtak szigete című szimfonikus költeménnyel, vagy a hat évvel korábbi II. zongoraversennyel.
Van azonban egy különlegessége: alkotója – már amerikai éveiben – átdolgozta, az egyórás alkotás időtartamát szinte a felére csökkentve. A szimfóniát most eredeti formájában hallhatjuk, az előadás magas színvonaláért pedig Kocsis Zoltán a garancia. Kocsis Zoltán már eddig is rengeteget tett Rachmaninov műveinek magyarországi népszerűsítéséért; kiválóan ismeri a késő romantikus zongoraművész–zeneszerző életművét – a három zongoraversenyt a San Franciscó-i Szimfonikusokkal vette lemezre –, sőt mélyrehatóan tanulmányozta az orosz mester zenéjének hiteles előadásmódját is.
