Az alkotótársak személye jelent garanciát a minőségre – vallja Fekete Ernő. A Katona József Színház színészét „külsős" munkáiról, a Római vakációról és a Társas Játékról kérdeztük.
A Római vakáció egy szórakoztató, romantikus darab. Hogyan találod meg az ehhez hasonló előadásokban a kihívást?Ezt a műfajt sokan ítélik könnyűnek és ezért úgy hiszik, hogy egy színésznek, aki mélyebb drámákban szokott játszani, úgy kell keresnie benne a kihívásokat. Ez azonban nincs így. A Római vakációhoz hasonló előadások egy kisebb szeletét ragadják meg a világnak, más csatornákon kívánnak a nézőhöz szólni, a színészi feladatot azonban ugyanúgy el kell végezni, a szöveg tanulástól kezdve egy-egy helyzet többféle megvilágításán át, mint bármely darabnál. Ez a kulcsa annak, hogy igazi dolog szülessen, ne csak valami felületesség. A hasonló műfajú daraboknál különösen nehéz ellenállni annak a fajta csábításnak, mely könnyű megoldások felé vihetné a próbafolyamatot vagy magukat a színészeket. Ha azonban a rendező megbízható, akkor nem lehet baj. A Római vakáció egyik nagy meglepetése számomra, hogy először dolgozhattam együtt Pelsőczy Rékával rendezőként. A Színműn alattam járt, a Katonában pedig régóta játszunk együtt, jól ismerem tehát színésznőként és magánemberként is, de ilyen felosztásban most találkoztam vele először. Ez nagyon kellemes meglepetés volt, jól működtünk együtt.
Milyennek kell lennie annak a produkciónak, amely elcsábít a Katonából?
Mondjuk ilyen színvonalúnak, mint a Római vakáció. A darab alapanyaga ugyanis néha mellékes ahhoz képest, hogy milyen társulattal vagy rendezővel valósul meg. A siker sosem biztos, a stáb összetétele, az alkotótársak személye azonban valamiféle garanciát jelent a munka minőségét illetően. Persze az alapanyag sem hanyagolható el, Orlai Tiborral például több változaton gondolkodtunk annak kapcsán, hogy milyen darabban dolgozzunk együtt. Végül a Római vakációra esett a választás, de minden produkcióötlet színvonalas és igényes volt.
A magas minőség volt a döntő tényező, amikor a Társas Játék második évadában is szerepet vállaltál? Mennyiben volt más ez a munka, mint egy nagyjátékfilmes forgatás?
Sajnos nem nagyon válogathatunk mostanság a filmes dolgok között; elmegyünk castingra, aztán vagy kiválasztanak, vagy nem. Természetesen vannak olyan produkciók, mondjuk napi sorozatok, melyekben azért nem vesz részt az ember, mert egyrészt kételkedik azok minőségében, másrészt a napirendjébe sem fér bele. A Társas Játékot nem ismertem, mielőtt szerepet kaptam volna benne, az után néztem meg az első évadot is, hogy kiválasztottak. Nagyon igényesnek találtam, tudtam, hogy profi, felkészült stábbal dolgozhatok együtt.
Ahhoz képest, hogy már felnőtt színésznek számítok, nem mondhatnám, hogy sokat forgattam eddigi pályám során, így örülök minden olyan munkának, melyben kamerával kell dolgoznom. Egy 13 részes tévéfilm forgatása ugyanannyi színészi munkával és leterheltséggel jár, mint egy nagyjátékfilmben való szereplés.
A Katona József Színház darabja, A nép ellensége kapta idén a Színházi Kritikusok Céhétől a legjobb előadás díját. Mennyire jelent egy-egy ilyen elismerés új lendületet?
Olyan társulattal dolgozom, ahol egy-egy díj nem határozza meg a munkakedvet; e nélkül is tudjuk az előadás erősségeit és hiányait, és minden alkalommal igyekszünk a legtöbbet nyújtani a közönségnek. Azt azonban el kell ismerni, hogy minden színháznak és darabnak jó marketing az ilyesfajta elismerés, a mi hozzáállásunkon azonban nem változtat, ettől nem dolgozunk nagyobb kedvvel a darabon.
Miben láthat a Katona közönsége az új évadban?
A még régebbi, műsoron lévő előadások mellett Máté Gábor rendezésében a Vörös című darabban láthat a közönség november 8-tól a Kamrában. A darabot – melyet a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával állítjuk színpadra – Szerbiában már bemutattuk, a hazai premiert követően pedig Budapesten és Szabadkán egyaránt játsszuk majd. Az év hátralevő részében pedig többek közt egy Gorkij-darabban, a Fényevőkben szerepelek, melyet Ascher Tamás rendez.