1944. november 9-én, Abdánál érte a halál az egyik legnagyobb költőnket, a magyar líra kiemelkedő alakját.
1926-ban ismerkedett meg Gyarmati Fannival (Fifivel), akivel pár évre rá, 1935-ben összeházasodtak. Ugyanebben az évben Radnóti megszerezte tanári oklevelét, azonban álláshoz zsidó származása miatt nem juthatott. 1940-ben hívták be először munkaszolgálatra. 1941-ben a költő – barátai és felesége unszolására megkeresztelkedett. Azonban úgy, ahogy a mentesítő okiratok, ez a kísérlet sem működött: 1942 nyarától 1943 májusáig ismét munkaszolgálatos lett. Egy évvel később, 1944. májusában újabb behívót kapott kézhez.
Júniusban társaival együtt átszállították Szerbiába, ahol Bor közelében rézbányákban és vasútépítkezésen dolgoztatták a munkaszolgálatosokat. Augusztus végén elterjedt a hír, hogy a szovjet hadsereg előrenyomulása miatt a táborokat összevonják, majd hazaindítják őket. Először augusztus 29-én indultak erőltetett menetben a brünni lágerbe. November 9-én Radnóti sérülése miatt egy szekérre került a betegekkel. Mivel azonban nem találtak üres helyet a kórházban, Abdánál a folyó árterében sírt ástak, ahova egy altiszt és egy-két keretlegény sorra belelőtte a huszonkét beteget, köztük Radnótit is.
Holttestét 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, az úgynevezett Bori noteszt, benne utolsó verseivel. Az egyik legnagyobb magyar költő volt.