Apám azt mondogatta, amikor indokolatlanul sóhajtoztam, hogy de nehéz a bányászok élete, mi? Holott mutatóba se láttam még bányászt. De ő meg nem látott izlandi halászt...

... mert akkor azzal jött volna, hogy de nehéz az izlandi halászok élete, mi? Hideg, szél, haragos tenger, tenyérnyi lélekvesztők, hosszú napok távol a családtól, egy rakás büdös és szőrös emberrel összezárva. Már ez sem tűnik egy leányálomnak, hát még a kockázat, ami ezzel jár.

Az összes izlandi halásznak ajánlott Dermesztő mélység című film megtörtént eseményen alapul, amikor is az egyébként nagyon vicces nevű Breki halászhajó hajótörést szenved pár kilométerre a partoktól. Az egész legénység odaveszik, kivéve egy embert, aki csodával határos módon megmenekül. De annyira csodával határosan, hogy több kutató figyelmét is felkelti a dolog, holott őt ez kifejezetten untatja – elvégre a legjobb barátai vesztek oda. És ő csak egy egyszerű halász, aki nem is szeretne több lenni, mint egy egyszerű halász.



A film – vagy ezért, vagy egy teljesen más koncepció mentén – nélkülöz minden patetikus hülyeséget. Egy-két jelenetet azért villantanak szerető családokról, a halászok magánéletéről, a kisváros nyugalmáról, de ezen kívül mindent próbálnak úgy bemutatni, ahogy az a valóságban megtörténhetett. Egyszerűen, pillanatok alatt, felesleges aláfestő zene nélkül. Kicsit mintha elcsúszna a mű egy szépen filmezett dokumentumfilm irányába, de nincs is ezzel semmi baj, ha bírja az ember a sallangmentes szenvedést.

Én bevallottan bolondulok Izlandért, úgyhogy nekem tulajdonképpen minden jöhet, amit a szigetországban történik, de nem csak ezért tetszett a film, hanem épp emiatt a letisztult jellege miatt. Csak egy egyszerű történet egyszerű emberekről és egyszerű tragédiákról – szóval aki valami nagy drámára számít, az inkább hagyja ki, mert az nem lesz. De nagy adag emberség igen.

És egy hatalmas, szőrös férfi, aki megmutatja, mitől döglik a légy. Hamarosan muszáj lesz tényleg odaköltöznöm.


Dermesztő mélység (Djúpid/The Deep)
színes, feliratos, izlandi thriller, 95 perc, 2012

rendező: Baltasar Kormákur
forgatókönyvíró: Baltasar Kormákur, Jón Atli Jónasson
operatőr: Bergsteinn Björgúlfsson
producer: Agnes Johansen, Baltasar Kormákur
vágó: Sverrir Kristjansson, Elísabet Ronaldsdóttir

szereplők:
Ólafur Darri Ólafsson (Gulli)
Jóhann G. Jóhannsson (Palli)
Thorbjörg Helga Thorgilsdóttir (Halla)
Theodór Júlíusson (Gulli apja)