Az Európai Déli Obszervatórium csillagászai az eddigi legjobb felvételt készítették el az NGC 3572 csillaghalmazt övező különleges felhőkről.
Az új felvétel megmutatja, hogy eme gáz- és porfelhőket a forró, fiatal csillagokból származó csillagszél miként formázza furcsa buborékokká, ívekké, valamint az elefántormányokként ismert képződményekké. Eme csillagok legfényesebbik képviselői sokkal nehezebbek a Napnál, és rövid életüket szupernóva-robbanásban fejezik be.A legtöbb csillag nem egymagában születik meg, hanem számtalan testvérrel, amelyek ugyanazon időszakban emelkednek ki egyetlen gáz- és porfelhőből. A déli Hajógerinc-konstellációban található NGC 3572 egyike eme halmazoknak. Számos forró, fiatal kék-fehér csillagot ölel fel, ezek erőteljesen ragyognak és olyan, rendkívül erős csillagszeleket generálnak, amelyek fokozatosan eloszlatják a környezetükben még fennmaradt gázt és port. Az izzó gázfelhők és a kísérő csillaghalmazok látszanak az Európai Déli Obszervatórium (ESO) a chilei La Sillában található, 2,2 méteres teleszkópjának új fotóján.
A kép alsó részében az eme fiatal csillagoknak életet adó molekuláris felhő egy nagyobb szelete látható. Kivehető, hogy az izzó újszülöttekből áradó erőteljes sugárzás drámai hatással van rá: nemcsak jellegzetes színárnyalatú izzásra készteti, hanem csodálatos módon kitekeredett alakzatokba formázza, ezek között megtalálhatóak buborékok, ívek és ama sötét oszlopok, amelyeket a csillagászok elefántormányoknak neveznek. (Az elefántormányok leghíresebb képviselői a Sas-csillagködben található Teremtés oszlopai, melyeket rendkívüli részletességgel vizsgált a Hubble-űrteleszkóp.)
A fotón egy másik furcsa képződmény is látszik, méghozzá egy apró, gyűrűszerű csillagköd, valamivel a kép középpontja felett. A csillagászok egyelőre nem biztosak eredetében. Valószínűleg a halmazt életre hívó molekuláris felhő sűrű maradványa, talán egy nagyon fényes forró csillag körül létrejött buborék. Más szakemberek szerint az is elképzelhető, hogy valamiféle furcsa külsőt felöltő planetáris csillagköd, vagyis egy haldokló csillag maradványa.
Bár a csillaghalmazokban születő csillagok testvérek, de nem ikrek. Szinte mindegyikük ugyanolyan korú, de méretét, tömegét, hőmérsékletét és színét tekintve különböző. Egy csillag életének ívét javarészt meghatározza mérete, így egy adott halmaz életciklusának eltérő fázisaiban járó csillagokat ölel fel, ennélfogva a kutatóknak tökéletes laboratóriumot nyújt a csillagfejlődés vizsgálatára.
A fiatal csillagok eme halmazai relatíve rövid ideig maradnak együtt, általában több tíz- vagy több százmillió éven át. A gravitációs kölcsönhatások fokozatosan szétszórják őket. És mivel a leghatalmasabb csillagok egyben rövid életűek is – üzemanyagukat gyorsan elégetik, végül erőteljes szupernóva-robbanásokban végzik -, így maguk is hozzájárulnak a halmazban még meglévő gáz és csillagok szétoszlatásához.
Forrás: Hirado.hu