Egy balerina konyhakésekkel hosszabbítja meg balettcipőjét, és ördögi táncba kezd a színpad közepére felállított zongora tetején. Forog, lépdel, és addig kísérletezik, amíg el nem éri a gravitáció és saját maga határait.
A színház vörös kárpitja, meleg fényei és egyetlen vendége indítják el a táncot, ami egy túlméretezett zenedobozban történtekre emlékeztet. A kamera körbejárja a balerinát, majd felfedi a másik oldalt: a fájdalmasan üresen kongó nézőteret.Javier Perez francia rendező Amelie Segarra balett-táncos segítségével készítette En Puntas (On Points) című kisfilmjét. A csillogó színházi díszlet és a tekintélyt parancsoló fekete zongora kitűnő kontrasztot állít az emberi fájdalomnak, magánynak, a határok emberfeletti feszegetésének. A balerina a sötét hangszer tetején légies alakként egyensúlyozik, ugyanakkor óriási erőfeszítéssel és fájdalommal járó áldozatot hoz, miközben felsérti a zomgora testét tűéles késeivel.
A jelenetek egyszerre törékenynek és kegyetlennek mutatják a táncost. Először félénk és kísérletező lépéseket tesz a zongorán, majd egyre határozottabb mozdulatok következnek, amelybe a kiáltásokkal és a felszíni karcolásokkal meglepő intenzitású erőszak is vegyül.
A film nem csak azt az érzékenységet mutatja meg, ami a határvonal olyan összetartozó fogalmak közt, mint a szépség és kegyetlenség, a törékenység és erőszak vagy az élet és halál, de egyben bravúros táncprodukció is, olyan, amelyre kevés balerina vállalkozna szívesen.