Mit tudunk történelmünk szereplőiről? Miért fontos, hogy kicsit elrugaszkodjunk a száraz tananyagtól, és elképzeljük a régi korok izgalmait? Ugron Zsolna új könyvet írt.
Ugron Zsolna első történelmi regényében a magyar történelem egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb nőalakját, Báthory Annát kelti életre, olyan kérdéseket feszegetve, hogy „ördög, gyilkos kurva" volt-e, ahogy az erdélyi fejedelem nevezte, vagy csupán egy asszony, aki boldog akart lenni.
Az írónő elmondása szerint legtöbbször azt kérdezik tőle, miért pont Báthory Anna történetét dolgozta fel, amikor azt már Móricz-cal együtt annyi író megírta korábban. „Nagyon szeretek történelmi regényeket olvasni és utánanéztem, milyen is lehetett ez az asszony. Amit Báthory Annáról tudunk az elenyészően kevés; például ahhoz képest, hogy milyen családba született, és hogy a fejedelem húga volt, nem tudjuk, mikor ment másodszor férjhez. Szép feladat volt, hogy legalább az ismert tényeket figyelembe vegyem, ugyanakkor gyönyörű játéktér is. Én például nem hittem el Móricznak a Bethlen-Báthory szerelmet, mert szerintem teljesen logikátlan, hogy egy nő beleszeret valakibe, akivel úgy viselkedik, mint Anna Báthoryval."
Az írónő szerint történelmi regényt írni nagyobb alázatot követel a szerzőtől, hiszen nem csinálhat a karakterekkel feltétlenül azt, amit akar.
A Libri ügyvezetője, Sárközy Bence úgy fogalmazott, „Kell találni egy történelmileg kevésbé dokumentált szereplőt, több szabadságot adva így az írónak, hogy általa bemutasson egy fontos történelmi korszakot. Mivel az étel központi szerepet játszik a történetben, amikor nekiláttam a könyv olvasásának, vártam a kihívást, hogy rengeteg ételről lesz szó, mivel a szerző otthonosan mozog a konyhában is. Ám sokkal több a történetben a ruha."
Sárközy szerint „a Báthory név nemzetközileg is erős mágnes, de mindenkinek csak Erzsébet ugrik be, illetve a vámpír-történet: Erzsébet és a szűzlányok vére. Viszont az ő neve mindenképpen segít abban, hogy ezt a történetet is befogadja az olvasó. Ha volna olyan történelmi korszak, amit értékesíteni lehetne, a három részre szakadt Magyarország ideje alkalmas volna erre. Ehhez minden európainak van valami köze."
Ha az Erdélyi menyegzőt valami feljebb emeli a történelmi regényektől a szépirodalom irányába, az a nyelvezete.
Sárközy Bence, arra a kérdésre, hogy tervezik-e a könyv fordítását, azt felelte, hogy egyik szerzőjük sem akar megállni az országhatároknál. Itthon megvan a megfelelő támogatottság arra, hogy a hazai írók megtalálják a külföldi kiadókat. Viszont hosszú idő kell, mire kiderül, hogy egy magyar regénynek milyen a fogadtatása külföldön. A példányszámról viszont szűkszavúan csak annyit mondott: „nagyon nagy példányszámban jelent meg a könyv". A rendszerváltás óta ugyanis nem tüntetik fel a könyvekben, hogy hány példányban jelent meg, míg azelőtt ez bevett szokás volt. Ez valószínűleg a fogyasztási szokások változásának köszönhető, s ugyanilyen változások mentek végbe a lemeziparban is.
Szó esett arról is, hogy egyre inkább szükség van a szerzőre, mint arcra. Vagyis nem mindegy, hogy egy író mennyire tudja közérthetően prezentálni azt, amiről ír.
Hogy a könyvből lesz-e film, Ugron Zsolna annyit mondott, hogy az ebben érintettek annyit hezitáltak, míg végül maga a rendező gondolta meg magát. „Nyilván minden szerző nagy álma, hogy a könyvét megfilmesítsék, de nem minden áron."
Az Ungor Zsolna-féle Báthory Anna-történet lehetőséget ad arra, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb korszakát egy modern nő szemén keresztül újraértékeljük és a fantáziánkat is bevetve az iskolában tanult felszín alá lessünk.
