Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije című bestsellerek megírása előtt Kurt Vonnegut Jr. a New York állambeli Schenectadyben lakott, és a GE-nél dolgozott publicistaként.

Vonnegut életrajzírója, Charles J. Shields szerint Vonnegutot 1947-ben azért vette fel a GE, mert „olyan igazi újságírót kerestek, aki felkutatja a megírásra érdemes sztorikat a schenectadyi üzemben, és gondoskodik a gyárról szóló jó hírek folyamatos megjelentetéséről." Az író elmondása szerint a schenectadyi gyár inspirálta őt első regénye, a Gépzongora megírására is.


Shields így ír: „Így esett hát, hogy Kurtot augusztus végén felhívta George W. Griffin Jr., a General Electric közönségkapcsolati vezetője. Griffin elmondta, hogy bátyja, Bernard Vonnegut atmoszféra-kutató ajánlotta be öccsét azzal, hogy talán ő az az ember, akit keresnek: egy tudományos háttérrel rendelkező riporter. Érdekelné-e őt egy állás a schenectadyi gyárban, és eljönne-e egy állásinterjúra?"

Vonnegut azt mondta Robert K. Musil tudósnak: „a munkám az volt, hogy elmenjek a tudósokhoz, beszéljek velük, és megkérdezzem, hogy min dolgoznak éppen. Ebből aztán időnként jó sztorik születtek." Elmondása szerint a schenectadyi gyár inspirálta őt első regénye, a Gépzongora megírására. Shields azt írja, hogy miután Vonnegut leadta kiadójának a regény kéziratát, azt a szívességet kérte tőle, hogy ne „a világ egyik legnagyobb vállalatáról szóló szatíraként" reklámozza a könyvet – amely egy gépek által irányított disztópikus világról szól –, mert az „Bernard karrierjébe kerülhet bűnrészesség miatt."

De szerencsére nem így történt. Sőt, Vonnegut a Macskabölcső című regényének egyik főhősét Dr. Irving Langmuirról mintázta, aki Bernard főnöke volt a GE-nél, és az első olyan tudós a privát szektorban, aki Nobel-díjat nyert. Langmuir és Bernard Vonnegut az időjárás szabályozását célzó technikákon dolgoztak, és a csapatnak sikerült is mesterséges esőt és havat előidéznie.


A Macskabölcső cselekménye az Ice-9 nevű szuperjég körül forog, amelyik melegben is szilárd marad. Amikor a Paris Review számára készítettek vele interjút, Vonnegut azt mondta a George Plimpton vezette újságírók csoportjának, hogy az anyag ötlete Langmuirtól származott. Elmondta, hogy amikor H.G. Wells, az író a schenectadyi gyárba látogatott, „Langmuir arra gondolt, hogy egy sci-fi-ötlettel kellene Wells-t szórakoztatnia – egy olyan jégről, amely szobahőmérsékleten is szilárd marad. Wells-t azonban nem érdekelte, vagy legalábbis soha nem használta fel az ötletet. Aztán Wells meghalt, majd később Langmuir is. Ekkor arra gondoltam: „Azé, aki megtalálja – az ötlet az enyém."

Vonnegut, aki 1950-ig maradt a GE-nél, 2007-ben halt meg. November 11-én lett volna 91 éves.