Megjelent a R.E.M, Huszka Zsombor és az amerikai képregény-író, Ryan Colucci első közös munkája. Bár a könyv járt a magyar fesztiválon is, még csak angolul olvasható.
Szeretem a sikertörténeteket, ahogy mások a vígjátékokat vagy a romantikus sztorikat. Mivel Zsombor életét annak tartom, ezért nagyon izgatott voltam, hogy mit hoztak össze Coluccival, és... és örültem.
Még ha le is hántom magamról az elfogultságot, akkor is azt kell mondanom, hogy egy kifejezetten összeszedett, kerek kis történetet álmodtak meg, amiben a szomorú és szélsőséges cselekmény szépen rímel a fekete-fehér képekre.
Michael Letto (a név egyébként ágyat jelent olaszul), a depressziós és magányos tudós, miután nem tud túllépni szerelme halálán, megépít egy gépet, ami gyökeresen megváltoztathatná az emberiség alváshoz való viszonyát. A Soma nevű gépezet nagyjából fél órára rövidíti az ember alvásigényét – és ez nem csak a jó szándékú emberek érdeklődését kelti fel.
Michael paranoiás, zárkózott, emberi kapcsolatokra képtelen. Magával hurcolt tragédiáin nem tud túllépni, zaklatott és nyakas. A körülötte lévő emberek, hiába közelítenek jó szándékkal, nem tudnak eljutni Michael fájdalmának gócpontjáig, és ő ezzel tökéletesen tisztában van.
A tudós képtelen a normális életre, csak az elvesztett nő iránti vágyódás élteti, és a gép. Legalábbis első olvasatra. De ehhez végig kell nyálaznunk a regényt, hogy megtudjuk, mi mit értünk meg a Soma jelentőségéről.
A monokróm képregény egy kicsit sem unalmas olvasmány, és érdekes kérdéseket feszeget, de ettől nem válik egy lassan emészthető könyvvé. A rajzoló célja sem az volt, hogy a lehető leginkább elidegenítsen a témától, épp ellenkezőleg. Lendületes, változatos és érzékletes képek készültek a szövegekhez, amik magukban is megállják a helyüket. Én élveztem, és nem csak azért, mert jól esik örülni más sikerének.
Szép, megható és fekete-fehér. Nálam, jelentem, megugrotta a lécet. És nagyon örülnék, ha lefordítaná valaki, mert megérdelmi.
