Megjelent két eddig nem hallható Skorpió-lemez CD-n, az 1980-as Új Skorpió és az 1981-es Zene tíz húrra és egy dobosra. Mindkét munka fontos kordokumentum.
Amikor 1979 áprilisában Németh Gábor, Papp Gyula és Szűcs Antal Gábor kivált a Skorpióból, hogy Vikidállal és Németh Gáborral összehozzák a nagy magyar hard-rock szupergroupot, gyakorlatilag egy hónap alatt összerakták a Dinamit bemutatkozó anyagát, olyan nagy slágerekkel, mint a Tinédzser dal, a Mi ez az érzés, Igazság, stb... Hozzájuk képest a magára hagyott, de aztán gyorsan szintén szupergroupot gründoló Freinreisz Karesz Új Skorpiója szerényebb debütáló műsort hozott össze. Igaz, hogy a magyar hard-rock már-már heavy metálba hajló két klasszikusa (Álljatok meg, Hej, jóbarát!) ezen az albumon találhatóak, de az album egészében nem volt meg az a lendület, az a szenvedély,az a határozott hangképp, amely a Dinamitot a kezdetekről jellemezte. Igaz viszont, hogy a Skorpió 1980-as lemeze nehezebb feladatra vállalkozott, mint a Deep Purple-iskolát eminens módon kijáró Dinamit. A Skorpió metálos dinamikájú dalai és a blues-rockos tételei izgalmassá tették az Új Skorpió bemutatkozását, de hiába a három elképesztően kvalitásos zenész (Tátrai Tibor, Papp Gyula, Freinreisz Károly), 1979 végén nem tudták eldönteni, hogy milyen is legyen az Új Skorpió iránya. Így a kelleténél több a leültető dal, egyből ott van a második szám, a Sötét nappalok, fényes éjszakák, vagy a harmadik szám, az Igen, én! című blues-rock tétel. De semmi baj, ott a remek Hej, jóbarát!, ráadásul sikerült kibogozni a refrénjét is, naná, a booklet szövegkönyvet is tartalmaz. Szóval, harminc évig azt hittem, hogy így szól a refrén: „Hej, hej jó barát, törpe életed add tovább..." Ennek így semmi értelme nem volt, míg aztán 2013-ban végre megtudtam, mi is a valódi szöveg: „Hej, hej, jó barát, törd be életed vad lovát!" Ez így is hülyeség, de legalább nem hallom félre...
Az 1981-ben rögzített Zene tíz húrra és dobosra már egy határozott, jól karbantartott, izgalmas ritmusváltásokkal teli, itt-ott a Police-féle újhullámmal is kacérkodó anyag. A vén koldus, a Tizenötéves srác, a Hej, hej de olcsó valóban durva Police-hangszerelésű kísérletek, de az album egésze mégsem leng ki az újhullám felé. Ez a lemez is a jellegzetes hard-rock alapú, blues-os boogie, amire már a hetvenes évek elejétől ráállt Karesz keze. Különös album ez, hiszen több száma egyik első lemezen dokumentált magyar újhullámos szerepjátékok közül való, hiszen new wave-vel ebben az időben még az Omega és a Piramis is kísérletezett. Mindkét lemez fontos dokumentuma a 80-as évek magyar rockzenéjének, érthetetlen, hogy miért kellett várni eddig a digitális megjelenésre, de Karesz nem adta fel, és betörte élete vad lovait.