A szerelemfüggőség a viselkedésfüggőségek egyik fajtája, vagyis szenvedélybetegség. Ugyanarra a mechanizmusra épül, mint a kémiai drogok.
Amikor elolvastam Lévai Katalin kéziratát, sok minden kavargott a fejemben. Sok irodalmi utalás, a
Gólyakalifától kezdve a
Trauma és gyógyuláson át Cocteau:
Emberi hang című drámájáig, s akkor még nem is említettem
Alice Csodaországát, a
Szabad ötletek jegyzékét, a
Mérgező szülők című önsegítő könyvet, Kosztolányi
Édes Annájának büntetőjogi dilemmáját vagy Szabó Lőrinc:
Semmiért egészen című versét. Megannyi világirodalmi példa is, melyek a bennünk élő sötét erőkkel és a bűn erkölcsi és filozófiai természetével foglalkoznak. Érdekes, krimiszerű, mélylélektani témát választott a szerző legújabb könyvéhez: egy pszichiátria zárt osztályán élő, töredezett identitású, sok pszichotikus, skizoid epizódot megélő homoszexuális lány egyes szám első személyű naplóját írta meg. A történet hol pattogóan ritmikusan szalad, hol önmagában keringve láttat egy szerelemtől megbomlott elmét. Őrülten szeretem – hangzik el gyakran, de mégis meddig tart a szerelem, és hol kezdődik az erőszak, a mánia és az őrület. Tábori Elza tizenhat éves gimnazista. Valahogy más, mint a többiek. Az a pletyka kering róla az iskolában, hogy leszbikus, s mivel a kisváros prűd és bigott, a coming out szóba sem jöhet. Családjában csak a Nagyi a szövetségese, szerinte édesanyja a hatalmát gyakorolja felette. Mindig van valami homályos és érthetetlen abban, amit csinál. Magyartanárnőjét szerelmes levelekkel bombázza, és rendszerint elrejt az irodalmi dolgozataiban szerelmi utalásokat is felé. Elza nem tud beilleszkedni a valóságba, szeret álmodozni, úgy érzi, ilyenkor szabad. Nem mindig tudja, valóban megtörtént-e, ami a fejében zajlott, gondolatai búgócsigaként forognak körbe-körbe, mégis mindig ugyanoda térnek vissza. Először csak megvárja tanárnőjét, Emmát iskola után, aztán követi, végül meglesi az ablakon keresztül is egy este a családja körében. Ahogy halad a sztori, egyre mélyebbre ásunk, egészen a gyermekkorig. Anyja kontrollmániás, nem akarta őt, csak azért nem vetette el, mert félt az abortusztól. Apjának két arca volt, az egyik, aki szerette a munkáját, és ellátta a családját, a másik, aki éjszakánként megerőszakolta feleségét, és szexuálisan zaklatta Elzát egy alkalommal. Az abúzust, apja érintését a lány olyan mélyen elrejtette magában, hogy nem emlékezett rá, csak a zaklatás néma ismétléseiben tört felszínre poszttraumája. A bántalmazást kizárta tudatából, s mivel feloldani nem tudta, lelkében változtatta meg azt. Ezt nevezi hasításnak a modern pszichológia, amit a lélek ellen elkövetett korai erőszak okoz. Gyűlölet és szeretet keveredik benne, melyeket az apa két arca iránt érez („Szeretlek apa, ölelj meg, szoríts magadhoz", Gyűlöllek apa, ha bántasz, gyűlöllek, ha nagy leszek, bosszút állok"), de áttolja más személyekre is. A düh kontrollálásával gondjai vannak. Kapcsolatai zavarosak, hol a vele egykorú Kristóffal jár, hol annak ötvenes apjával, hol a pszichológusába szeret bele, hol a rendelő kedves asszisztensnőjébe. Mikor lép át valaki egy határt, ahonnan már nincs visszaút? Vajon hogy kezeli a tanárnő a lányt? Lévai Katalin páratlan humort is csempész írásaiba: az osztályteremben kotont találó takarítónő alakja végtelenül találó. A szerző jó érzékkel kapcsolja ki a mindentudó narrátort, és vezet minket Elza kétségbeesett, sötét és magányos haláltáncán úgy, hogy közben csak a főhős elméjén keresztül szűrődik át némi töredezett valóság.
Keserédes kórság
A szerelemfüggőség a viselkedésfüggőségek egyik fajtája, vagyis szenvedélybetegség. Ugyanarra a mechanizmusra épül, mint a kémiai drogok. Vissza-visszatérő fázisok lelhetők fel benne a szorongás csökkentésére. A sóvárgási időszakot kontrollálatlan kényszeres viselkedés váltja fel a megnyugvás fázisáig. A szerelemfüggő mániásan él a saját valóságában, s közben nem veszi észre, hogy már hónapok óta csak fantáziál, csak az álmaiban él. Nehéz ez a másik embernek, akire a vélt érzelem irányul. Mert kinek ne esne jól, ha csodálják. S mivel a szerelemfüggő csápjai rendkívül érzékenyek, a legapróbb rezdülést is felnagyítja magában, és képes egy teljes életet felépíteni a fantáziavilágában olyan emberről, aki elérhetetlen. Érzelmi lyukait a másikkal így tömködi be, mivel a valós intimitástól retteg. Személyisége annyira összeolvad a másik emberével, hogy önmagát veszíti el. A kezdeti idealizálást a kiábrándulás időszakában – mivel a másik nem tud megfelelni irreális képzelgéseinek – mániás üldözés és zaklatás váltja fel. A kliens egyetlen gyógyulási útja az őszinte szembenézés, ami sokszor fájdalmas, mert maga a tünet túlmutat önmagán, és kora gyermekkori traumákhoz köthető. Azt kell feltárni, mit ismétel a beteg újra és újra. Szocializációjukra az erősen manipulatív, érzelmileg zsaroló kötődési minta jellemző.
Az író eddigi regényeinek közös motívumai
Lévai Katalin könyvei sok ponton kapcsolódnak. A szerző minden regényében használja a francia ecriture feminine, azaz a női írás elemeit, melyek folyamatos visszatérései a korábbi kötetekkel való párbeszédet feltételezik. Minden művében a főszereplő lelkében megszülető világról ír, melyet noha nagy szakadék választ el a realitástól, szabad átjárás van közöttük: sosem tudhatja az olvasó, hogy éppen melyikben létezik. Például a Varázskert főszereplője egy képzeletbeli szeretőt talált ki magának a valóságtól való menekülésre. Gyakori az idősebb, bölcsebb személy és a fiatalabb lány érzelmi és szellemi kapcsolatának mélylélektani feltárása. Az írások családi titkokat boncolgatnak, a szöveglebegtetést az egymáson elcsúszó idősíkok idézik elő. Időnként nem tudjuk ki láttatja az eseményeket, a szereplő vagy a szerző beszél? A szerző vagy a szereplő regényét tartjuk a kezünkben? Sok irodalmi kitekintés található minden kötetben, nyelvi és intertextuális kalandozásra hív minket Katalin. Szeret a nevekkel játszani. Érdekli az artikuláció előtti nyelv. Női szereplői a passzív, traumatikus, töredezett identitás elhagyására törekszenek, melyet az írás segítségével oldanak fel. Az író gyakran kimozdítja saját narratív helyzetét. Lévai Katalin a színészetet több ízben párhuzamba hozza a politika, a tanári lét vagy az írás világával. Metaforáit aprólékosan helyezi el, egy-egy szín, illat irodalmi áthallásokat ad műveltebb olvasóinak. Sokszor tűnik fel a madár, a babaház, a szív, a mese, a kert, a test nyelve, a tükör, de a tortán lévő marcipán is visszatérő motívum - ez utóbbinak világirodalmi alapját Margaret Atwood: The edible woman című műve adja.
Lévai Katalin Alexandra Kiadónál eddig megjelent művei: Párnakönyv és más mesék, Vörös szőnyeg, Varázskert, Hírnév, Hazugok és szeretők, Karácsonyi égbolt, Anyám évszázada.
Könyvbemutató: 2013. november 28. Károly Körúti Alexandra Könyvesbolt