1927. november 25-én, Kaposváron érte a halál a festőt, grafikust, iparművészt, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések elsőszámú magyar képviselőjét.
1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. Munkácsy képeinek másolása mellett megszülettek első jelentős alkotásai. 1982-ben számos képen halhatatlanná tett élettársával, későbbi feleségével, Baudrion Lazarine-nal és skót festőművész barátjával Knowles-szal Neuillybe költözött, s ott tíz évre nyugalmas otthont talált.
1889-től 1902-ig tartó korszakát fekete vagy színredukciós korszaknak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek.
1895-ben került megrendezésre első itthoni kiállítása, mely nem hozott túl nagy sikert. A közönség és a kritika java része még az akadémikus eszménynél tartott. Adódott azonban egy gyümölcsöző ismeretség, Andrássy Tivadar grófé. Portrémegrendeléseket kapott, majd 1896-ban a gróf felkérte, hogy tervezze meg budai palotájának ebédlőjét berendezésével együtt, beleértve az üvegablakokat, bútorokat, porcelánokat és gobelineket. Ez lett első iparművészeti munkája. A Rippl-Rónai által tervezett minták közül a Nő rózsával a leghíresebb. A faliszőnyeg a párizsi nemzetközi kiállításion 1897-ben díjat nyert.
Párizsban már ünnepelték, mikor magyarországi kiállítását még mindig közönyösen fogadták. 1902-ben mégis a hazatérés mellett döntött. Miután hazatért, Kaposváron telepedett le. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. 1927-ben agyvérzés érte, melyből úgy tűnt, felépül. Nem sokkal később ismét szélütést kapott, majd tüdőgyulladásban halt meg.
