Idén nagyon komoly küldetésben vagyok. De kivételesen nem az ajándékokról, díszekről, ételekről van szó, de még csak a Mikulás vagy Jézuska levadászásáról sem.
A misszió december elsején, azaz ma indul, és fogalmam sincs róla, hogy tulajdonképpen hol kezdjem el. Annyiféleképpen lehet hazavágni a hangulatot, lecsapni az angyalkáról a glóriát, lefejteni az ajándékdobozról az öntapadó csillagdíszt, véletlenül rajtahagyni az újrahasznosított díszzacskón az eredeti ajándékozó által megcímzett kartonlapot, odaégetni a süteményt, lezabálni a fáról a szaloncukrot, aztán visszacsomagolni, mintha még lenne benne. De hogyan lehet igazi, szeretetteljes és szép atmoszférát teremteni a giccs leghalványabb jele nélkül, az már kihívás.
Valószínűleg ennek is számtalan megjelenési formája akad. Csak össze kell őket szedegetnem, mint a kirakós darabkáit, hogy Szenteste élvezettel boríthassam az egészet a nappali közepére.
Megeshet, hogy ha elég időt szánok, rá hogy megértsem, miből lesz a hangulat, ha lesz erőm befogni a számat, amikor jobban esne hisztizni, ha nem azt keresem folyton, hogy nekem mitől lenne jobb, ha nem pazarlom az energiám hülyeségekre, akkor sikerülhet.
A jelen szerint nagyon az alapoknál kell elkezdenem a felkészülést, mint a kezdő háziasszonynak a passzírozós halászlére való rágyúrást. Tehát: a karácsony nem egy muszáj, a karácsony nem egy reklámfogás, a karácsony nem egy feleslegesen kell telezabálnod magad mindenféle földi jóval. A karácsony nem a szaloncukor, az üveggömbdísz, a gyertyák és a béna plüssszarvas, amit anyád minden évben kiakaszt az ajtóra, és sajnos az egész folyosó látja. A karácsony nem a műhavas csillagokkal telefújt tükör, amit a gyerek már egy órával később levakar.
A karácsony nem a Vörösmarty tér népi-, iparművészeti-, vagy csak sima giccsbe fulladó faházikói, a pláza örökzöld slágeres playlist-je vagy a vegyük már meg neki idén, már tavaly előtt kinézte. A karácsony nem az álságos önzetlenségbe csomagolt adományozás. A karácsony nem a tegyük félre három napra (5 percre), hogy tulajdonképpen utállak, mint a szart, de tudom, hogy jól keresel, és biztos valami limitált kiadású, különleges csokival fogsz majd meglepni, amit ugyan szeretek, de ez is csak annak ékes bizonyítéka, hogy fogalmad sincs arról, hogy mire lenne szükségem, de azért megkínállak belőle, mert biztos te is szereted.
A karácsony nem a hóemberes csomagolópapír, mert a karácsony egyáltalán nem csomagolópapír. A karácsony nem csak a meglepetés, ajándékdugdosás, meg a végigstresszelt hetek, hogy csak meg ne találd, amit már novemberben megvettem, mert tudtam, hogy két bejgli között úgysem lesz időm. A karácsony nem anyám tuti receptje.
Vagyis. Első fázis: tagadás, pipa. Azt már tudom, hogy a karácsony mi NEM. Oké. Akkor jövő hétre megpróbálom megfogalmazni, hogy mi igen. És akkor nem tagadok, hanem állítok.
