Kevés olyan misztikus hely van a világon, mint az ausztrál sziklatömb, a vörös színű Uluru. A rejtélyes óriást szentként tisztelik az őslakosok.
Az Uluru a legikonikusabb természeti képződmény Ausztráliában, és létrejötte szintén különleges. 500 millió évvel ezelőtt keletkezett, akárcsak a Kata Tjuta. Az Ayers Rock néven is ismert sziklatömb homokkőből épül fel, az őslakosok szent helyként tisztelik, és számos legendát mesélnek az Uluru kialakulásáról.A Világörökség részét képező helyen számos sziklarajz látható, amelyek csak tovább növelik a kőóriás misztikus jellegét. A csodálatos monolit mintha változtatná a színét, pedig csak a napfény űz csalóka játékot a szemünkkel az év és a nap különböző időszakaiban. Vöröses színét a kőzetben található ásványok vastartalmának oxidációja adja.
Az Uluru egy tanúhegy, a valaha itt húzódott óriási hegylánc emlékét őrzi ma is, amely Dr. Marita Bradshaw geológus szerint még a Himalájánál is magasabb volt, ma azonban már csak a maradványait láthatjuk, a többit az erózió eltüntette a Föld felszínéről. Amikor az Uluru létrejött, Ausztrália középső vidéke teljesen más képet mutatott, mint ma.
A geológusok úgy gondolják, hogy a sorozatos jégkorszakok után sivatagra hasonlító táj maradt itt fenn. A különleges monolit azért nem tűnt el a többi kőzetréteggel együtt, mert homogenitása ellenállóvá tette az oszlopszerű sziklákkal ellentétben. A gyors hegyképződési és eróziós folyamatok után Ausztrália középső területét egy belső tenger öntötte el, majd mészkő, homok és iszap töltötte fel a ma Amadeus-medence néven ismert helyet. Mintegy 400 millió évvel ezelőtt az Ulurut alkotó homok- és kavicsrészecskék olyan mélyre kerültek, hogy kemény anyaggá tapadtak össze, és az üledék lassan kőzetté szilárdult. Újabb hegyképződési folyamatok indultak be ekkor, tovább formálva a ma látható sziklatömböt.
Az Ulurut főleg egy durva szemcsélyű homokkő, az arkóza építi fel. A sziklaóriás a felszín alatt is folytatódik, a tudósok a mai napig nem tudják biztosan meghatározni, mekkora is a nem látható rész kiterjedése, abban viszont biztosak, hogy sokkal nagyobb, mint a felszín felett. A monolit magassága majdnem eléri a 350 métert, és árnyékában gazdag növény- és állatvilág él. Hasadékaiban különböző rovar- és denevérfajok húzódnak meg. Rengeteg endemikus növényfajjal is találkozhatunk, melyek csak ezen a helyen terjedtek el. A ritka természeti csodát alkonyatkor a legjobb felkeresni, amikor különlegesen tüzes fényben pompázik.
Forrás: Explorer World