Kevés olyan misztikus hely van a világon, mint az ausztrál sziklatömb, a vörös színű Uluru. A rejtélyes óriást szentként tisztelik az őslakosok.
Az Uluru a legikonikusabb természeti képződmény Ausztráliában, és létrejötte szintén különleges. 500 millió évvel ezelőtt keletkezett, akárcsak a Kata Tjuta. Az Ayers Rock néven is ismert sziklatömb homokkőből épül fel, az őslakosok szent helyként tisztelik, és számos legendát mesélnek az Uluru kialakulásáról.
A Világörökség részét képező helyen számos sziklarajz látható, amelyek csak tovább növelik a kőóriás misztikus jellegét. A csodálatos monolit mintha változtatná a színét, pedig csak a napfény űz csalóka játékot a szemünkkel az év és a nap különböző időszakaiban. Vöröses színét a kőzetben található ásványok vastartalmának oxidációja adja.
Az Uluru egy tanúhegy, a valaha itt húzódott óriási hegylánc emlékét őrzi ma is, amely Dr. Marita Bradshaw geológus szerint még a Himalájánál is magasabb volt, ma azonban már csak a maradványait láthatjuk, a többit az erózió eltüntette a Föld felszínéről. Amikor az Uluru létrejött, Ausztrália középső vidéke teljesen más képet mutatott, mint ma.
A geológusok úgy gondolják, hogy a sorozatos jégkorszakok után sivatagra hasonlító táj maradt itt fenn. A különleges monolit azért nem tűnt el a többi kőzetréteggel együtt, mert homogenitása ellenállóvá tette az oszlopszerű sziklákkal ellentétben. A gyors hegyképződési és eróziós folyamatok után Ausztrália középső területét egy belső tenger öntötte el, majd mészkő, homok és iszap töltötte fel a ma Amadeus-medence néven ismert helyet. Mintegy 400 millió évvel ezelőtt az Ulurut alkotó homok- és kavicsrészecskék olyan mélyre kerültek, hogy kemény anyaggá tapadtak össze, és az üledék lassan kőzetté szilárdult. Újabb hegyképződési folyamatok indultak be ekkor, tovább formálva a ma látható sziklatömböt.
Az Ulurut főleg egy durva szemcsélyű homokkő, az arkóza építi fel. A sziklaóriás a felszín alatt is folytatódik, a tudósok a mai napig nem tudják biztosan meghatározni, mekkora is a nem látható rész kiterjedése, abban viszont biztosak, hogy sokkal nagyobb, mint a felszín felett. A monolit magassága majdnem eléri a 350 métert, és árnyékában gazdag növény- és állatvilág él. Hasadékaiban különböző rovar- és denevérfajok húzódnak meg. Rengeteg endemikus növényfajjal is találkozhatunk, melyek csak ezen a helyen terjedtek el. A ritka természeti csodát alkonyatkor a legjobb felkeresni, amikor különlegesen tüzes fényben pompázik.
Forrás: Explorer World
