Ljudmilla Ulickaja, a világhírű orosz írónő az Odaadó hívetek, Surik szerzője részt vett a regényéből készült előadáson. Az eseményről a főszereplő, Mohai Tamás mesélt.
![](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2013-12-06/7928590/1459846_670758229636080_33421815_n.jpg)
Utána átöltöztünk, lementünk borozni, ő pedig odajött, és azt mondta, hogy fantasztikusan tetszett neki az előadás, és olyan jó lenne, ha mindenki így tudná értelmezni az ő műveit, és reméli, hogy mások is ilyen jól csinálják majd. Csodálatos volt, hogy az a nő, akinek az agyából pattant ki az az alak, akit életre keltettem, ez a nő elismeri azt, hogy ez jó - nincs ennél nagyobb bók.
Azt mondta, Surik egy ismerőse volt, aki addigra már meghalt, mire megírta a könyvet, és hogy ez valahol még szép is, hogy már nem tudta elolvasni, mert lehet, hogy megbántódott volna attól, hogy kiterítette ezt az embert, aki a barátja volt.”
Surikot édesanyja és nagymamája neveli fel, ő pedig a női nem elkötelezett hívévé válik. Miközben szolgálja a körülötte élő nőket, lassan megfeledkezik saját vágyairól, ambícióiról, végül teljesen elveszíti a maga akaratát, döntésképességét. Bár egy-egy pillanatra fellázad a lelke mélyén a szabad akarat, de azonnal le is lohad, amint valamelyik nőismerőse, legyen az rokona, szeretője, vagy barátja, kéréssel fordul hozzá.
![Mohai Tamás](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2013-12-06/7928590/c3abb9bd9920de6a0b9228c95ef17136.jpg)
Nem tud nemet mondani, feltétel nélkül teljesít minden óhajt, legyen az anyjának a hóbortjai, vagy egy idegen nő szexuális igényei, és eközben önmagát veszíti el; egy arctalan, céltalan udvarias férfivá válik, „odaadó híve”, kiszolgálója a nőknek. Hogy mennyire leli mindebben örömét, illetve, hogy valójában mennyiben segít az ő önfeláldozása a környezetében élő nők helyzetén, az mind kiderül a regényből, és tisztán megjelenik a színpadi adaptációban is.
Az előadás bemutatója közel egy éve volt, a főszereplő szerint most mégis más volt eljátszani úgy Surikot, hogy közben a nézőtéren ül az a személy, aki megfogalmazta a karaktert. „Felelősség volt, mert tudtam, hogy nézi, és tudtam, hogy az ő gyermeke. Erre a másfél órára pedig én voltam Surik. Reméltem, hogy a kettő összeér: az, amit ő gondol, és az, amit én csinálok. Más volt így játszani. Közben fordított az orosz tolmácsa, ő pedig néha visszakérdezett, tehát éreztem a jelenlétét, még hozzá is értem, mikor elmentem mellette.”
Mohai Tamás elmondása szerint számára nem idegen Surik karaktere: „Voltam az életem során Surik, több szituációban is. Nekem is volt olyan, hogy nem tudtam nemet mondani, aztán rájöttem, hogy ezt nem lehet, én nem vagyok Surik.”