Gyógyíthatatlan időkór, az Idő elől menekülő sok ezer éves ember, és egy órásmester, akinek van, hogy fejtörést okoz az idő – megjelent Benyák Zoltán új regénye.
Ha a fénysebességről nem is, a paradox időről bőségesen szó van az Idő bolondjai című regényben. Mondhatnánk, ő a főszereplő.
„Szeptember tizenhetedikén különös idegen érkezett Szent Kron szigetére. Az utólagos szóbeszéd szerint minden baj akkor kezdődött" – ezzel veszi kezdetét a kalandos történet a különleges szigeten, melynek hangulatára könnyen rá lehet érezni. Pontos leírást kapunk a poros Kerék utcáról, a kompkikötőről, a kocsmákról – mindenről, ami képzelőerőnket segít beindítani. A hangok, színek, szagok érzékelhetőek. Ám a gótikus díszletek között egy napjainkban játszódó történet kap helyet.
A karakterekről akkor tudunk meg többet, amikor ők maguk döntenek úgy, hogy mesélnek az életükről. Amennyiben mégsem tehetik, a fontos részleteket a többi szereplő – vagy a saját magunk – kíváncsisága révén ismerjük meg, a három főalakkal különálló síkokon találkozunk.
Tac Lachensky órásmester poros, régi üzlete elég misztikus helyszín ahhoz, hogy egy nap maga az Idő térjen be hozzá – kívánatos nőalakban. A fő probléma itt fogan meg: az órásmester esélyt kap az örökkévalóságra, de hogy ez miért pont az ő álma – aki nem kerget semmilyen szenvedélyt, nincsen családja, és még csak kellemes emlékei sincsenek –, rejtély.
Mimi Lafarge kétéves kora óta bezárva éli egyre szürkébb és nyomasztóbb hétköznapjait, mígnem az Idő őt is megkísérti. Így kezdődik el csodálatos utazása. Mert „a lányok olykor megszöknek"; Mimi még csak tizenhét, de furcsa betegségének köszönhetően egy száztizenkilenc éves testbe van zárva, mely hétszer gyorsabban öregszik, mint egy átlagos emberé. Idejekorán megismeri a halál közelségét, így a legjobbkor kap esélyt arra, hogy megízlelje az életet.
Végül ott van Manfred, aki a leginkább rászolgált főhősi rangjára. Sármos, titokzatos és gazdag; ő az, aki miatt az Idő – kívánatos nőalakban – a szigetre érkezik. Lehetne akár egy liezon is kettejük között, de hát nincs. Manfred több ezer éves, túlélte a nagy történelmi korok nehézségeit és közben habzsolta az életet – mindezt az idő ellopott homokjának köszönhetően. Most pedig az Idő utolérte őt, és követeli vissza tulajdonát. S ha már Szent Kron szigetén jár, kicsit megállítja az időt. Vagyis: saját magát.
Mindeközben pedig az örökkévalóság érzése megfosztja józanságától az embert. A nihil és a féktelenség lesz úrrá a szigeten. A közöny és a mohóság. A káoszból lassan, de egyre biztosabban szűrődik ki egy halk üzenet a tudományok és lehetőségek birtokában lévő civilizációnak.
Az idő bolondjai kikapcsol. Olyan könyv, amit a hosszú téli hónapokra kell beraktározni. Nyáron nem kezdenék bele az olvasásába, hiszen a lélek olyankor nem képes a borzongásra. (Nem véletlen, hogy a legtöbb fantasy és sci-fi is ilyenkor kerül a mozikba.) De a feszített tempójú történet, és a mögötte meghúzódó filozófia letehetetlenné teszi Benyák Zoltán regényét.
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai – 2013, Libri. A könyv itt megvásárolható.
