Az Atlanti-óceán déli részén fekvő szigeten töltötte száműzetését Napóleon, akit a Waterloonál elvesztett csata után a francia tróntól is megfosztottak. A néhai császár birtokán ma múzeum várja a látogatókat.
Az Explorer World börtönszigetekről szóló sorozatának első részében a dél-afrikai Robben Island történetét ismerhették meg az olvasók, ahol a múlt héten elhunyt Nelson Mandelát tartották fogva hisszú éveken keresztül. A második fejezet a modern világ talán legelszigeteltebb helyét, Szent Ilonát mutatja be, amely majdnem kétezer kilométerre fekszik Angola partjától. Nem véletlen, hogy ide száműzték Franciaország császárát, Bonaparte Napóleont, aki szinte egész Európát leigázta.
1815-ben a Waterloonál elszenvedett csata után a britek viszont az Afrika déli partvidékéhez "közeli" tengerentúli területükön kényszerítették örök rabságra, amely a második legrégebbi gyarmata volt a királyságnak. Nagy-Britannia biztos lehetett abban, hogy a bukott francia uralkodó nem tud majd a világ e távoli részéből megszökni. A császár hat évet töltött a szigeten 1821-ben bekövetkezett haláláig.
Napóleon 1815 októberében az angol HMS Bellerophon hadihajón érkezett Szent Ilonára, és mélységesen megdöbbent, amikor először pillantotta meg a sziget zord és kopár szikláit. Sir Hudson Lowe volt az angol kormányzó ebben az időben, aki különösen figyelt Napóleon őrzésére. A sziget körül hadihajók cirkáltak és megakadályozták más hajók kikötését Szent Ilonán. A lakosság igazából még hasznot is húzott a híres fogoly jelenlétéből, mivel közel kétezer katonát kellett a száműzetés ideje alatt élelemmel és szállással ellátniuk. Napóleon a Longwood House-ban töltötte egyhangú mindennapjait, életét megnyomorította a düh, amelybe végül belebetegedett, és végül 1821. május 5-én elhunyt.
Halála körül több konspirációs elmélet is kering, mivel a körülményeket a mai napig nem tisztázták pontosan. A boncolás során azt állapították meg, hogy fekélye az évek során gyomorrákká alakult, és megtámadta a máját és a beleit is. Néhányan azonban arra gyanakodnak, hogy a britek lassan megmérgezték a volt uralkodót, habár ezt soha nem tudták teljes körűen bizonyítani. Sten Forshufvud, a mérgezések svéd szakértője Napóleon haj- és szőrmaradványaiból arzént mutatott ki, francia történészek azonban továbbra is cáfolták a gyilkosság lehetőségét. Szerintük a halálos szer csak a kor szokásainak megfelelő illatszerek által került a szervezetébe. Halála után majdnem húsz évvel I. Lajos Fülöp francia király elrendelte a néhai császár földi maradványainak exhumálását. Napóleon hamvait hazaszállították, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra.
Habár Napóleon halála után végül "elhagyta" az általa gyűlölt Szent Ilonát, és "hazatért" szeretett Franciaországába, a személyét körüllengő legendák a mai napig érzékelhetőek az Atlanti-óceán olyan távol eső kis szigetén. A Longwood House és a síremlék is az ő emlékét őrzik, melyek 1858 óta francia állami tulajdonban vannak, habár a sziget továbbra is brit fennhatóság alatt áll.
Szent Ilona ma is ugyanolyan elszigetelt hely, mint Napóleon korában volt. A szigetet most is csak a tengeren át lehet megközelíteni többnapos hajóúton. Szinte ugyanazon az útvonalon el lehet ide jutni a Royal Mail Ships valamelyik még működő hajóján, mint amin maga Napóleon is érkezett. A sziget azonban távolról sem olyan zord, mint ahogy azt a néhai uralkodó lefestette.
A Longwood House valójában egy gyönyörű völgyben helyezkedik el. A házban ma múzeum működik, és az eredeti bútorok között sétálva az embernek olyan érzése támad, mintha az idő megállt volna itt Napóleon halálával 1821-ben. 2016-ra viszont, egy évvel a francia császár megérkezésének kétszázadik évfordulójára elkészül a sziget nemzetközi repülőtere, így Szent Ilona is bekerül a modern világ vérkeringésébe.
Forrás: Explorer World
