Az Atlanti-óceán déli részén fekvő szigeten töltötte száműzetését Napóleon, akit a Waterloonál elvesztett csata után a francia tróntól is megfosztottak. A néhai császár birtokán ma múzeum várja a látogatókat.
Az Explorer World börtönszigetekről szóló sorozatának első részében a dél-afrikai Robben Island történetét ismerhették meg az olvasók, ahol a múlt héten elhunyt Nelson Mandelát tartották fogva hisszú éveken keresztül. A második fejezet a modern világ talán legelszigeteltebb helyét, Szent Ilonát mutatja be, amely majdnem kétezer kilométerre fekszik Angola partjától. Nem véletlen, hogy ide száműzték Franciaország császárát, Bonaparte Napóleont, aki szinte egész Európát leigázta.1815-ben a Waterloonál elszenvedett csata után a britek viszont az Afrika déli partvidékéhez "közeli" tengerentúli területükön kényszerítették örök rabságra, amely a második legrégebbi gyarmata volt a királyságnak. Nagy-Britannia biztos lehetett abban, hogy a bukott francia uralkodó nem tud majd a világ e távoli részéből megszökni. A császár hat évet töltött a szigeten 1821-ben bekövetkezett haláláig.
Napóleon 1815 októberében az angol HMS Bellerophon hadihajón érkezett Szent Ilonára, és mélységesen megdöbbent, amikor először pillantotta meg a sziget zord és kopár szikláit. Sir Hudson Lowe volt az angol kormányzó ebben az időben, aki különösen figyelt Napóleon őrzésére. A sziget körül hadihajók cirkáltak és megakadályozták más hajók kikötését Szent Ilonán. A lakosság igazából még hasznot is húzott a híres fogoly jelenlétéből, mivel közel kétezer katonát kellett a száműzetés ideje alatt élelemmel és szállással ellátniuk. Napóleon a Longwood House-ban töltötte egyhangú mindennapjait, életét megnyomorította a düh, amelybe végül belebetegedett, és végül 1821. május 5-én elhunyt.
Halála körül több konspirációs elmélet is kering, mivel a körülményeket a mai napig nem tisztázták pontosan. A boncolás során azt állapították meg, hogy fekélye az évek során gyomorrákká alakult, és megtámadta a máját és a beleit is. Néhányan azonban arra gyanakodnak, hogy a britek lassan megmérgezték a volt uralkodót, habár ezt soha nem tudták teljes körűen bizonyítani. Sten Forshufvud, a mérgezések svéd szakértője Napóleon haj- és szőrmaradványaiból arzént mutatott ki, francia történészek azonban továbbra is cáfolták a gyilkosság lehetőségét. Szerintük a halálos szer csak a kor szokásainak megfelelő illatszerek által került a szervezetébe. Halála után majdnem húsz évvel I. Lajos Fülöp francia király elrendelte a néhai császár földi maradványainak exhumálását. Napóleon hamvait hazaszállították, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra.
Habár Napóleon halála után végül "elhagyta" az általa gyűlölt Szent Ilonát, és "hazatért" szeretett Franciaországába, a személyét körüllengő legendák a mai napig érzékelhetőek az Atlanti-óceán olyan távol eső kis szigetén. A Longwood House és a síremlék is az ő emlékét őrzik, melyek 1858 óta francia állami tulajdonban vannak, habár a sziget továbbra is brit fennhatóság alatt áll.
Szent Ilona ma is ugyanolyan elszigetelt hely, mint Napóleon korában volt. A szigetet most is csak a tengeren át lehet megközelíteni többnapos hajóúton. Szinte ugyanazon az útvonalon el lehet ide jutni a Royal Mail Ships valamelyik még működő hajóján, mint amin maga Napóleon is érkezett. A sziget azonban távolról sem olyan zord, mint ahogy azt a néhai uralkodó lefestette.
A Longwood House valójában egy gyönyörű völgyben helyezkedik el. A házban ma múzeum működik, és az eredeti bútorok között sétálva az embernek olyan érzése támad, mintha az idő megállt volna itt Napóleon halálával 1821-ben. 2016-ra viszont, egy évvel a francia császár megérkezésének kétszázadik évfordulójára elkészül a sziget nemzetközi repülőtere, így Szent Ilona is bekerül a modern világ vérkeringésébe.
Forrás: Explorer World