A Szegény anyám, ha látnám című könyvet vasárnap mutatják be a Katona József Színház előcsarnokában. A könyv Sándor Erzsiről, a férjéről, a lányáról és a vak fiáról szól.

Ahogy az MTI-nek elmondta, azt tudta, hogy nem nevelheti bura alatt fogyatékkal élő fiát, mert Tomi a látók világában fogja leélni az életét. A szerző alapvetőnek tartja, hogy a gyermeket el kell fogadnia a szülőnek, akármilyen is, és arra kell törekednie, hogy bátor, önálló, autonóm személyiséget neveljen belőle. „Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn” - fejtette ki.
A recept úgy hangzik, hogy nagyobb önállóságot kell adni a vak gyereknek, hogy az anya is szabad életet élhessen. Egyformán nevelte ép lányát és a vak fiát, de ha kellett, extra támogatást, kíséretet adott nem látó gyerekének. Az olvasó kettős írást talál a könyvben, mert ahogy Sándor Erzsi mondta, „partnerként kezeltem a fiamat, és ő részenként kommentelte, vagyis megjegyzéseket fűzött az írásomhoz, mert megtanultam a fogyatékkal élők szlogenjét, hogy semmit róluk nélkülük.” A nyaralásokra az anya vitte magával mindkét gyermekét akár külföldre is. Tomi így Londonban várost „nézett” a Beatles nyomában, Nápolyban látókkal fölmászott a Vezúvhoz, Horvátországban a tengerben kagylókat gyűjtött, mint más gyerek, persze némi testvéri segítséggel, amiről nem is tudott.

Forrás: MTI