Vannak előadások, amelyek felejthetetlenek, emblematikusak, időtlenek. Frenák Pál Fiúk című darabja pontosan ilyen. Kegyetlenül érzéki, költőien könyörtelen.
A koreográfus most újra különös tükröt tart elénk. Az előadás megmutatja a férfi test szépségét, miközben közelről tanulmányozhatjuk a férfiúi természet alaptípusait: így látjuk például a Macsót, a Nárciszt és a Herkulest. Frenák váltakozva jeleníti meg a gyűlöletet, az ostoba követelőzést és a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt.
Radikális vízióját átitatja az emberi kapcsolatok reménytelensége. A férfi szexualitást különböző nézőpontokból vizsgálja, eredetét, a tudattalanban rejlő forrásait kutatja. A Fiúk térben is érzékelhető alászállás a személyiség gyökereihez, az ösztönök világába.
A FIÚK Frenák Pál a nemek szerepét és azok viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első és legnépszerűbb darabja. 2006-ban elnyerte a Lábán Rudolf-díjat, 2008-ban a Duna Televízió filmet készített belőle, majd körbeturnézta a világot Európától Ázsiáig. A különleges előadás két év szünet után tér vissza a Trafó színpadára, méghozzá új szereposztással. Nelson Reguera és Holoda Péter mellett most a társulattal már több előadásban együtt dolgozó Feicht Zoltán és az olasz származású, Franciaországban élő Leonardo Maietto lép színpadra, utóbbi először látható Frenák-darabban.
„A Fiúk nyers, kemény, dinamikus. Az 1998-as Vadócok (Sauvagerie) óta nem hittük már, hogy táncszínházban lehet még kötéllel és felfüggesztéssel többet mondani. A fiúkban felfüggesztett három kötél nem egyszerűen a vertikalitást jelenti, hanem sokkal inkább a mi terünk kiterjesztését, ami bár látszólag egy másik dimenziót nyit, mégis véges, mégiscsak a mi terünk. Frenák táncosai oly otthonossággal mozognak e térben, mintha természetes közegük volna. Testük része lesz a kötél. De túlzó leegyszerűsítés lenne a köteleket puszta fallikus szimbólumnak tekinteni. A kötél birtoklása és uralása a tér kiterjesztésének végsőkig menő kalandja, amelyet az erő és ügyesség tesz lehetővé a táncosok számára. Mivel ebben a térben mindent megtehetnek, potenciájuk teljes. A képességek birtoklása (potentia) gyorsan felveti a hatalom (potestas) kérdését. A fiúk fontos kérdése ez; és hogy mennyire ennek próbálgatásáról szól ez a darab, mi sem mutatja szebben, mint a kutyaugatással kísért gyönyörű, vad jelenet. A férfi hatalom azonban nem választható le sem a szexusról, sem pedig a nárcisztikus önszeretetről. Ez utóbbi gazdag metaforájává válik a darab színpadképét mindvégig meghatározó fehér ajtó, ahonnan a szereplők előjönnek, és aminek biztonságába újra és újra visszatérnek.” (Varga Mátyás: Testek a testünkből, Balkon)
„A Fiúk tisztasága újra előtérbe állítja a már-már elvesztett mozdulatot, miközben megtartja az olyannyira erős képben gondolkodást. A test és a kép közötti feszültség ebben a darabban harmonikusan úgy marad fenn, hogy megszűnik feszültség lenni, mert a (férfi)testek oly mértékben esztétizálódnak, hogy maguk válnak képekké. Ez a túlesztétizáltság azonban nem teszi giccsessé a látványt, ellenkezőleg: éppenséggel így őrződik meg a testek bizonyos esszenciája, mely csak így, képként lehetséges.” (Mestyán Ádám: Kegyetlen tánc, Színház)
„Férfitestek a színpadon, idegen és ideges testek, magányos görög szobrok, önformájukkal kérkedő groteszk alakok, szép erőművészek, intelligens akrobaták. It's a Man's World - így szól a sláger a kemény technopulzálások között, és ezt hallva itt valóban elszorulhat a nézői szív.” (Magyar Narancs)
Frenák Pál Társulat: FIÚK
2013. december 19-21. 20.00
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Koreográfus: FRENÁK Pál
Táncosok: Nelson REGUERA, HOLODA Péter, FEICHT Zoltán, Leonardo MAIETTO
Zene: Fabrice PLANQUETTE, GERGELY Attila Látvány: FRENÁK Pál Fény: MARTON János
Hang: HAJAS Attila
Színpad, Alpin-technika: ZOLTAI György
Akrobatika: André ROLLAND
Produkciós vezető: JUHÁSZ Dóra
