A 17. század végére kihalt dodót a WWF is kampányának jelképéve választotta, melyben a Föld sokszínű élővilágának megőrzéséért küzd. A dodók eltűnésében jelentős szerepet játszott az ember.
A dodót sokan az Alice Csodaországban című regényből és a Jégkorszak című animációs filmből ismerik. Ez a galambalakú röpképtelen madár Mauritius szigetén élt, és a 17. századra teljesen kipusztult. Mint sok más esetben, itt is elsősorban az ember felelőtlen viselkedése a felelős e különös állatfaj eltűnéséért. A dodó akár az egy méteres magasságot is elérte, testének tömege pedig a húsz kilogrammot is túlszárnyalhatta. Sokan úgy vélték, hogy a többi futómadárral állt rokoni kapcsolatban, mint a strucc, az emu, a kazuár vagy a nandu. A dodó azonban a galambfélékhez állt közel, annak ellenére, hogy nagy termete miatt képtelen volt repülni.
Az Indiai-óceán területén található szigetre valószínűleg Délkelet-Ázsiából érkeztek a dodók ősei, habár vándorlásuk története ismeretlen a tudósok előtt is. Annyi azonban biztos, hogy a maradványokból kinyert DNS vizsgálatok szerint a szintén délkelet-ázsiai, ma még létező sörényes galambokkal álltak a legközelebbi kapcsolatban.
A dodók sorsát a holland telepesek megjelenése pecsételte meg a 17. század első felében. Habár Mauritius már előbb is feltűnt a korabeli térképeken, és a portugál felfedezők egy bő évszázaddal korábban megjelentek a szigeten, a furcsa külsejű madarak ekkor még biztonságban voltak. A nagyfejű, erős csontozatú és kifejezetten zsíros dodók nem számítottak finom falatnak, az éhes holland hajósok mégis sokszor vadásztak rájuk. Ráadásul a dodó nem volt félénk állat, mivel egy ragadozó sem vadászott rá természetes élőhelyén, elrepülni sem tudott, így elfogása nem jelentett különösebb kihívást sem. A helyzetet csak rontotta, hogy az őserdők kitermelésével az életterüket is visszaszorította az ember.
Ez önmagában még nem fenyegette volna a faj fennmaradását, az európai telepesek azonban magukkal hozták háziállataikat is, és a kutyák, disznók megették a dodók tojásait. A hajókon behurcolt patkányok szintén veszélyt jelentettek számukra. A madarak a földön raktak fészket és csak ritkán költöttek, akkor is többnyire csak egy tojást. Alig egy évszázad kellett csak ahhoz, hogy ezek a vicces külsejű madarak örökre eltűnjenek a Föld felszínéről.
Pontos külalakjuk azonban máig ismeretlen, mivel csak rajzok és illusztrációk maradtak fenn róluk. Mivel csak kevesen látták élőben ezeket a ritka madarakat, sokan kételkedtek is a létezésükben. A telepesek elmondása szerint nagyon különös volt a dodók külleme, így Európában sokan csak egy mítosznak tartották a soha nem látott fajt. Kihalásának híre is csak a 19. században terjedt el a világon, miután a Penny magazin hasábjain megjelent egy nagy feltűnést keltett cikk 1833-ban, amely szerint az ember nagymértékben hozzájárult a faj eltűnéséhez. A dodó azóta is az ember által kipusztított állatok szimbóluma, és a World Wildlife Fund is választotta már jelképének.
Forrás: Explorer World
