Terveiről, munkáiról faggattuk a Belmondo frontemberét, akinek nemsokára három hónapos zenei menedzsment kurzusa indul a Werk Akadémián.

Czutor Zoltán mostanában ki sem látszik a munkából: alighogy megjelent a Belmondo legújabb lemeze, Gubás Gabival készített gyerekdalokat tartalmazó közös korongot, azzal pedig régi álma vált valóra, hogy Dávid és Betsabé történetét feldolgozó zenés játékötlete iránt három színház is érdeklődik. Emellett a Belmondo frontembere számára a tanítás is nagyon fontos.



Nemrég elkészült a Kooperatív, a Belmondo legújabb lemeze. Milyen az új korong?

Az éppen legfrissebbről mindig azt szoktam mondani, hogy az életem lemeze, de ez most tényleg életem lemeze. Nagyon büszke vagyok rá! Sok vendégművész működött közre az album elkészítésében, ezért is választottuk a Kooperatív címet. Nagyon érdekes és jó textúrák, hangzások vannak jelen a dalokban, és annak ellenére, hogy mindegyik az én szerzeményem, olyan mintha százan írtuk volna.

Érettebb, tisztább lett ez az album?

Biztosan az lett, a maga keretein belül, hiszen ennek a fajta könnyűzenének nagyon is megvannak a korlátai. Természetesen a popzenében is lehetőség van a kísérletezésre, az újításra, ez ugyanakkor egy zeneileg több évtizeden keresztül aktív alkotónak egy idő után kevéssé válik. Ezért is szoktam néha filmzenét írni, illetve most jelent meg Gubás Gabival közös, gyerekdalokat tartalmazó lemezem. Vagy ezért jelent hatalmas felüdülést számomra egy-egy színdarabhoz zenét komponálni. Most egy régi álmom válik valóra, azzal, hogy színre visszük Dávid és Betsabé bibliai történetét. A zenés játék ötlete már nagyon régen megfogalmazódott bennem – hiszen ez egy csodás, örökérvényű üzenetekkel rendelkező történet –, viszont most három színház is elkezdett érdeklődni iránta, így decemberben már elő kell állnom a darab zenevázlataival és szövegkönyv részleteivel. Korábban is mutatták be színházban zenés játékomat, de ez most, ha lehet annál még komolyabb projekt.

Ne felejtsük el a szakmai szervezetekben végzett munkádat és a tanítást sem. Honnan szerzed ezt a rengeteg energiát, ami az alkotáshoz szükséges?

Így van: a zeneszerzés, hangszerelés és dalírás mellett egyfajta társadalmi szerepvállalást is végzek az Artisjusban és a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületében, illetve a tanítással, amit nagyon fontosnak találok. Az még számomra is hatalmas titok, hogyan tudom ezt a sok mindent kézben tartani, és az igazság az, hogy még ezeken felül is annyi ötletem van, hogy azt sem tudom, melyikbe kezdjek éppen bele.



Ha már a tanítást említetted: nemsokára a Werk Akadémián a zenei menedzsmentoktatást fogod koordinálni. Kit neveznek ma itthon zenei menedzsernek?

Imádok tanítani, hiszen fantasztikus érzés megtapasztalni, ahogyan összeáll a kép a hallgatókban, ahogyan sikerül átadni azt, amit szerettem volna. A Werkben pedig egy olyan közvetlen légkör uralkodik, amely műhely jelleget kölcsönöz a foglalkozásoknak; aktív interakció alakul ki az előadók és a hallgatóság között, épp ezért várom izgalommal, hogy elinduljon a zenei menedzsereket képző kurzus.

Az ugyanakkor nagyon jó kérdés, hogy Magyarországon jelenleg ki számít zenei menedzsernek. Ideális esetben ez egy zenei, művészeti, intellektuális érzékenységgel bíró szervező ember, aki egyébként nagyon is racionális, két lábbal áll a talajon. A teljesség igénye nélkül foglalkoznia kell koncertszervezéssel, sajtózással, PR és marketing tevékenységgel, a hangfelvételek terjesztésével, illetve többe közt a technikai részekkel is tisztában kell lennie, nem is beszélve arról, hogy mire van szüksége a közönségnek.

Kiből lehet sikeres menedzser? Mire helyezed majd a hangsúlyt a képzés során?

Abból, aki hisz az előadóban, illetve az adott zenekarban legalább annyira, mint egy tag. Ha ugyanis nem azonosul az üggyel, nem hisz a zenekar, vagy az előadóművész által képviselt értékrendben, a közölt üzenetben, akkor nehezen fog tudni  jó dolgokat kitalálni. Emellett még fontos a precizitás, a megbízhatóság és a kiállás. Ha akarjuk, ha nem, a sikeres menedzser egy pofátlan ember, aki ügyesen és határozottan keresztül tudja vinni az akaratát rengeteg ügyben. Afelől vannak kétségeim, hogy ezt meg lehet-e egyáltalán tanulni; picit talán veleszületett alkati kérdés, hogy kiből lesz jó menedzser.

A Werk képzése 3 hónapos, ez az idő lényegében arra elég, hogy akit érdekel a szakma, az belekóstolhasson picit és ez alapján eldönthesse, hogy képes lenne-e hosszútávon tényleg zenei menedzserként működni. Ennyi idő alatt már be lehet látni, hogy valaki el tudja-e végezni azt a rengeteg feladatot, ami ezekre a szakemberekre hárul, illetve bírja-e a munkával járó stresszt. Éppen ezért a képzés során a gyakorlati részre helyezem majd a nagyobb hangsúlyt, állandó operatív feladatokkal látom el a hallgatókat. A műsorkiajánló elkészítésétől kezdve a plakát megtervezésén át a koncertek megszervezéséig mindenféle feladatokat el kell majd tudniuk végezni a kurzus során.

Lesznek vendégelőadók is? Kiktől lehet ennek a szakmának a csínját-bínját leginkább ellesni?

Nagyon fontos, hogy az előadásokon olyan szakemberek legyenek jelen, akik komoly sikereket tudtak felmutatni a mai magyar zenei szcénában. Fesztiválok, klubok évtizedek óta sikeres szervezőit látnám szívesen előadóként, az építkezésben ugyanis hasznos lehet az általuk adott tanács. Így Bóna Márké, aki éveken keresztül volt a Sziget belföldi szervezője. Fontos lehet, hogy Tóth Péter Benjámin is megoszthassa tapasztalatait, aki az Artisjus kommunikációs igazgatója és az egyik legrutinosabb PR szakember, akit ismerek. Vagy akár olyan technikai szakemberek jelenlétét is el tudom képzelni, akik a stúdiók, vagy a koncertek technikáját illetően napi szinten segítik a művészek munkáját, így Szűcs Szabolcs aki az egyik legtehetségesebb hangmérnök, vagy Szabó Laci, aki amellett, hogy a Belmondo gitárosa, elektromérnök is, így pontosan tudja, milyen klubhoz, zenekari felálláshoz milyen hangosítás, monitorrendszer szükséges.

Magyarországon már több mint harminc éve tevékenykednek zenei menedzserek, szerinted miért csak most jutottunk el odáig, hogy ezt a szakmát intézményes keretek között is elkezdték oktatni?

Talán azért, mert itthon nem olyan régóta ismerik el a könnyűzenét a kultúra részeként. Ez ugyanakkor badarság, hiszen ha az elmúlt 50-60 év történelmét nézzük az is értelmezhetetlenné válik anélkül, hogy figyelembe ne vennénk a magyar könnyűzene történéseit és az ehhez szorosan kapcsolódó ideológiákat, életérzést és értékrend változásait.