Az Indiai-óceán szökőárjainak üledékét őrzi egy tengerparti barlang, melyből következtetni lehet a cunamik gyakoriságára.
A szumátrai Banda Aceh város melletti mészkőüreg olyan lerakódásokat tartalmaz, amelyeket az évezredek földrengései okozta tengerhullámok mostak a partra. A barlang kőzetrétegei a 2004. december 26-án történt természeti csapáshoz hasonló tengerrengések és szökőárok gyakoriságának meghatározásához nyújtanak segítséget a kutatóknak - tudósított a BBC hírportálja az Amerikai Geofizikai Egyesület őszi találkozóján elhangzottakról.
A cunamik gyakoriságát úgy ismerik meg, hogy megállapítják a denevérürülékek rétegei között könnyen felismerhető szökőárüledékek korát. Jessica Pilarczyk, a kutatás egyik résztvevője, a szingapúri székhelyű Earth Observatory munkatársa elmondta: lehetetlen összekeverni egymással a rétegeket, mert az egyes cunamik homoklerakatait élesen elkülöníti egymástól a guanó.
A Charles Rubin vezette kutatócsoport Indonézia legnagyobb szigete, Szumátra partvidékének földtani történetét vizsgálja. Mivel a sziget közel esik két tektonikus lemez határához, ahol gigantikus földrengések jönnek létre, partjait időről időre hatalmas tengeri hullámok fenyegetik. Gyakoriságuk megismerése kulcsfontosságú a térség számára.
Az acehi barlang a dagály jelenlegi szintjétől mintegy száz méterre fekszik. Bejárata is kiemelkedik kissé a talajból, ezért csak cunamik és a nagy viharok idején kerülhet bele víz.
Pilarczyk és kollégái árkokat vágtak a denevérürülék és a cunamihomok rétegeibe, hogy megismerjék a barlang történetét. Biztosak benne, hogy szökőárak hozták létre az üledékeket, mert a tengerfenék élőlényeinek maradványait is megtalálták bennük, és csak a legnagyobb erejű hullámok voltak képesek ilyen magasra felemelni és a barlangba szállítani őket.
A kutatások jelenleg is folynak, a tudósok úgy vélik, hét-tíz cunami rétegeit tárták fel. Korukat a szökőár szállította üledékrétegek szerves anyagainak radioaktív szénizotópos vizsgálatával állapítják meg. A 2004-es cunami teljesen elöntötte a barlangot, ám a 7500-3000 évvel ezelőtti rétegek kifogástalanok. A csoport további kutatásai az elmúlt 3000 év szökőárjainak nyomait vizsgálják a szumátrai partok más szakaszain.
Forrás: Világjáró Magazin
