Karinthy életművét és életét rockzenével és sok improvizációval feldolgozó kultpunk-operettet állít színpadra a székesfehérvári Vörösmarty Színház.
Az előadás Karinthy jól ismert műveit (Tanár úr kérem, Utazás a koponyám körül, Görbe Tükör, az Ezerarcu lélek, Így írtok) is érintve merít az írózseni kevésbé ismert, de épp annyira zseniális esszéiből, filozofikus írásaiból, drámai jeleneteiből, miközben a néző betekintést nyer a két világháború közti időszak kulturális, politikai és közéleti problémáiba – és persze Karinthy életébe.
Korrupt a színházigazgató? Kevés a pénz? Nehéz a házasélet? Hogyan lehet mégis egyenes gerinccel és derűvel leélni az életet, ahogyan Karinthy tette? Az előadás sok más kérdés mellett ezekre keresi a választ, amelyet Karinthy maga is megadott: laza lelki tartással, hittel és persze humorral, empátiával.
A darab főszereplője Karinthy alteregója, Telma Titusz. Az ő szemüvegén keresztül ismerhetjük meg Karinthy két házasságát, Bogát és Arankát, az alkotói válság fájdalmas pillanatait, az álom és a valóság furcsa szőttesét, mely az agyműtét közben elevenedik meg Titusz szemei előtt. A néző az egyik pillanatban bejárja az Emberke tragédiája színeit, majd Robinson szigetén találja magát: a szigeten, ahova belső emigrációra kényszerülünk.
Az előadást sodró, minden ízében modern és élő punk- és rockzene kíséri. A kétszer egyórás előadásban fiatalos, újrahangszerelt Albert Einstein és Bizottság-dalok váltják a Karinthy írásaiból színpadra adaptált, a Monty Pythonnál is abszurdabb jeleneteket, ami nem is csoda, hiszen az igazi abszurd, a XX. századi groteszk megalapítója ugyanis Karinthy volt. Nem meglepő tehát, hogy a jelenetek során digitális kannibál-lábnyomkeresővel, disznófejű uzsorásokkal, eszkimókkal és jedi lovagokkal is találkozhatunk – a sodró zene, az abszurd humor és Karinthy filozofikus gondolatai sodró lendületet adnak a kétszer egy órás, szókimondó előadásnak.
A két világháború között játszódó történet végigköveti a kor óriásainak tragédiáit: a neves kortárs zeneszerző nem csak az A. E. Bizottság dalaihoz szerzett új zenét, de József Attila, Ady- és Karinthy versek is elhangoznak dal formájában az előadásban. A modern előadásmód, a filmszerű technika és az író zsenialitása mellett épp az adja a darab aktualitását, hogy Karinthy szövegei ma épp olyan aktuálisak, mint voltak csaknem száz éve. A problémák visszatértek, egyre nehezebb embernek maradnunk, mégsem halljuk meg az üzenetet: én már átéltem, leírtam, hallgassatok meg: ne fussatok ugyanazokba a hibákba! Mert Karinthy nem mondhatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek...
Az előadás modern zene és az abszurd humor eszközeivel próbálja meg felmutatni a Karinthy-szövegekben és az életműben rejlő értékeket a ma nyitott elméjű fiataljainak: gimnazistáinak, egyetemistáknak, és idősebbeknek egyaránt. Mert "...kontárok és dilettánsok kezére kerültünk. Baloldali és jobboldali gondolkodók egyformán nem hagytak dolgozni, nem adtak módot rá, hogy megkeressük az igazságot: így lettünk lelkiismeretünk előtt is, jobboldali és baloldali latorrá." És éppen a mai fiatalok kezében a jövőnk. Laza lelki tartás. Hogy elmondhassuk: úgy szeretnénk élni, ahogy élünk. Ahogy Karinthy is tette – és mutatta.
További részletekért KATT!
