A téli napforduló az északi féltekén idén december 21-én, egészen pontosan 17:11-kor fog bekövetkezni. Ez az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugarainak irányától.
Ettől a naptól kezdődően egészen 2014. június 21-ig egyre hosszabbodni fognak a nappalok – először csak nagyon lassan, majd később már nagyobb ütemben. A déli féltekén pont fordítva van: ott június 21-én lesz a téli napforduló, most pedig a nyári napfordulón van a sor.
A téli napfordulóhoz a legtöbb kultúrában számos szokás kapcsolódik, és olyan ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás. A IV. században I. Gyula pápa rendelte el, hogy december 25-re essen a keresztény karácsony ünnepe, mivel e nap egybeesett a téli napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.
És most lássunk néhány ősi szokást és ünnepet a nagyvilágból.
A druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelző egyre hosszabbodó napokat ünnepelték. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, középen a Yule-tuskóval, amit körbetáncoltak, és hozzá hangosan énekeltek. Minél nagyobb volt a zaj és a dáridó, annál biztosabb volt, hogy a Nap hamarosan felébred, és végre eljön a tavasz.
Germán népek
A germán kultúrában a téli napfordulóhoz kapcsolódik a Yule, ami tulajdonképpen a karácsony körüli időszakot öleli fel. Ez hagyományosan annak az ünnepe, hogy a Fény időről időre újra győzelmet arat a sötétséggel folytatott örök harcban.
A Yule sötét éjszakái az elmélyülés és az ősök imádásának időszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az ősökre való emlékezésben találhatjuk meg. Őseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell szertartásokkal, rítusokkal. Az új esztendő áldását csakis őseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.
A téli napforduló és karácsony alkalmával La Befana, a kedves boszorkány minden olasz gyereket meglátogat. Seprűnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A La Befana nevéhez fűződő legenda szerint a jó boszorkány épp söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták őt, hogy nézze meg a Kisjézust. „Most nem érek rá” - felelte La Befana. Később meggondolta magát, de akkor már késő volt. Ezért azóta is minden karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy neki.
Anglia
A 18. századi Angliában élt egy mulatságos szokás, amellyel az emberek a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni karácsony közeledtével. A Yule időszakában (is) előszeretettel fogyasztottak a férfiak almabort vagy alét (ún. felső- vagy melegerjesztéssel készült tradicionális brit sör). Azonban ilyenkor sosem egy egyszerű szombat esti kocsmázásról volt szó: a Yule-ivászatnak külön szertartása volt, mely különös módon a betlehemezés szokásaihoz hasonlóan zajlott. Az ivászat során fakupában körbehordozták a sört, kiválasztottak a faluban egy almafát (az élet szimbóluma), himnuszt énekeltek hozzá, jó egészséget, termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon nagy zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
Ebben az időszakban tartják meg a Hari-Kuyót, azaz a Törött Tűk Fesztiválját. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítők ünnepe volt, ma már mindenkié, országszerte tömegek gyűlnek össze ünnepelni. Mindenki, aki valaha életében vett már tűt a kezébe.
Ilyenkor speciális szentélyt építenek a tűk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyűszűket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tűket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tűnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A törött varrószerszámok a szertartás végén a tenger mélyén lelik meg végső nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a nyílt tengeren.
Forrás: idojaras.hu/web.tvnetwork.hu
