Mit ér a csodaló, ha magyar? És magyar-e egyáltalán? Újévi programnak is kiváló az Overdose-ról szóló egész estés dokumentumfilm.
A nemzet szimbólumává avanzsált Overdose kálváriája mindenki számára ismerős lehet a sajtóból. De a sikertörténet hátterét csak kevesen ismerik, a dokumentumfilm ennek bemutatására vállalkozott. A film rendezője, Ferenczi Gábor, alkotótársaival, Idrányi Flórával és Gül Togay-jal 2008 novembere óta követi kamerájával a történetet. Úgy tűnik, az öt év alatt összegyűlt elképesztő mennyiségű nyersanyagból sikerült minden lényeges jelenetet átmenteni a filmbe. Ironikus, hogy a film alapját végül nem a sikerek adják, hanem épp a patairha-gyulladás miatti 15 hónapos kényszerpihenő, amiről a készítők úgy gondolták, hogy lezárja a történetet. Beigazolódott, hogy jól döntöttek, amikor mégsem álltak le a forgatással, mert „Dózi” felépülésének története tényleg csoda, a vele kapcsolatban álló emberek életének ez az időszaka pedig valóban filmbe illő.
Felmerül a kérdés: mennyire lehet főszereplője egy ló egy dokumentumfilmnek? Egyáltalán, ki tudná hitelesen bemutatni a ló szemszögéből az eseményeket? A dokumentumfilmekre általában jellemző tárgyilagosság és szárazság ebben a filmben nem jelenik meg, épp ezért élvezhető a történet az átlagos néző számára is, annak ellenére, hogy a ló története helyett egy speciális helyzetrajzot kap, amiben a szereplőknek nem mindennapi döntéseket kell meghozniuk. Vitathatatlan, hogy a három legfontosabb szereplő – Overdose; a tulajdonosa, Mikóczy Zoltán; és trénere, Ribárszki Sándor – sorsa egy életre összefonódott. Azonban az is tény, hogy többször látjuk az ő vívódásaikat, döntéseik körülményeit és nehézségeit, mint Overdose mindennapjait – ez a film róluk szól. Ami nem baj, mert a szereplők kapcsolatainak bemutatása elkerülhetetlen ahhoz, hogy megértsük, miért alakult így a csodaló sorsa, de a cím alapján mást várunk. A bemutatón maga Mikóczy Zoltán is elmondta, mennyire hiányolja, hogy nem igazán Overdose a főszereplő.
Bár az érzelmek nagy hangsúlyt kapnak a filmben, de a konfliktusok nincsenek kifejtve. Pedig érdekes lenne egy kicsit jobban belelátni Mikóczy Zoltán és Ribárszki Sándor fejébe, ha ők a valódi főszereplők. Sok részletet csak néhány képkocka erejéig látunk – például, amikor Mikóczyt kommandósok fogják el – és ezek elvarratlan szálként kérdéseket vetnek fel a nézőben. A film hitelét növeli, hogy gyakran eredeti, például a rendőrség által készített felvételek is belekerülnek. De ezek megjelenése nem feltétlenül indokolt, mivel sajnos később sem tudunk meg semmit ezekről a konfliktusokról.
A ló körüli hercehurcák kifejtése viszont nagyon részletes és jól felépített, abszolút érthető. A problémák egyik forrása a külföldi kezelések finanszírozása. Mivel a film alkotói szinte mindenhová követték Dózit, sok a térbeli ugrás a filmben, és a helyszínek követése nagy figyelmet követel a nézőtől. Ez néha már fárasztó, bár a film bemutatóján a kreatív producer, Gül Togay elmondta: nem riportfilmet akartak készíteni, amiben kronologikus sorrendben mutatják be az eseményeket. Ami biztos, hogy ezek kihagyhatatlan jelenetek, mert innentől válik igazán érdekessé a történet. Ekkor kapjuk meg a választ, mitől annyira magyar ez a ló. Overdose Angliában született, a tulajdonosa szlovák állampolgár, a trénere pedig Németországban szeretné felkészíteni a versenyekre a jövőben – akkor mi köze Magyarországhoz? Magyar-e egyáltalán, és főleg: hogyan válhatott nemzeti szimbólummá? Miért pont egy róla szóló film készült az HBO és a Filmalap támogatásával a Filmteam produkciójában? Nos, a jogszabályok értelmében a ló magyar, amíg itt tartják és trenírozzák, ezért vásárolja meg öt hazai nagyvállalat Dózi tulajdonjogának 50%-át, így végül sikerült hazahozni és itthon folytatni a kezelését. Valójában mégsem ez dönti el a kérdést. Sokkal inkább az, hogy Overdose nemzeti üggyé vált. Egy ország szurkolt neki, sikereinek együtt örült mindenki – ez pedig igazi ritkaságnak számít nálunk.
Aki nyomon követte az eseményeket, annak most végre teljesen összeállhat a kép, bepillanthat a kulisszák mögé. Aki pedig nem, az egy olyan kivételes képességű lovat ismerhet meg, amilyen csak nagyon ritkán születik.
Két dolognak pedig egészen biztosan örülhetünk: annak, hogy van egy „csodalovunk" (mert Overdose tényleg az), és annak is, hogy újra minőségi magyar film készült.
