Lehetetlen megállapítani, ki volt a fogak és az ujj tulajdonosa, ám a barlang egyrészt remetelak, másrészt egy középkori mészárlás helyszíne volt.
Egy új kutatás szerint Neander-völgyi maradványoknak hitt csonttöredékek valójában középkori itáliaiakhoz tartoznak. A kutatás során egy Olaszország északkeleti részén lévő barlangban talált fogat elemeztek ki újból. A leletet egy ujjcsont és egy másik fog mellett találták meg. Eredetileg a kutatók eme maradványokat Neander—völgyi (az ember korai, 30 ezer éve kihalt rokona) eredetűnek hitték. Az új vizsgálat azonban feltárta, hogy a csontok a Homo sapienshez tartoznak.A fogakat és a csontot az 1980-as években találták meg a San Bernardino-barlangban a Neander-völgyiek idejére visszatekintő, (körülbelül 28 – 59 ezer évvel ezelőtti tartomány) kőzetrétegben. Ám a helyszín maga nem elegendő a pontos azonosításhoz – magyarázza Stefano Benazzi, a Max Planck Intézet antropológusa. A csontok vizsgálatára is szükség van. Korábban elvégeztek már egy ilyen elemzést, ám akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan kifejlett eszközök, mint manapság.
A fogak alakja és mérete a Homo sapiensre utalt, ám a kőzetréteg a Neander-völgyit idézte. Az ásatások újbóli vizsgálata homályos geológiát tárt fel: a kései középkor valamely pontján a barlangot lezáró falat húztak fel, amely potenciálisan megzavarhatta a kőzetrétegek elrendeződését és meggátolhatta, hogy a kutatók a rétegeket felhasználhassák a kormeghatározásnál.
Benazzi és csapata közvetlen megközelítést alkalmazott és kielemezte az egyik itt talált őrlőfogat. (Az ilyen jellegű vizsgálatok a csont egy részének pusztulásával járnak, ezért gyakran nem is végzik el őket.) Először mikro-CT segítségével vették szemügyre a fog alakját, és így virtuális háromdimenziós képet kaptak a leletről. Ezt követően mintát vettek a mitokondriális DNS-ből, amely anyai ágon öröklődik, aztán radiokarbon kormeghatározást alkalmaztak a fog korának megállapításához. Végezetül, a leletben lévő molekuláris adatokat is górcső alá vették, hogy meghatározhassák a tulajdonos étrendjét.
Az eredmények azt mutatták, hogy a fog nem Neander-völgyitől származik. Külseje némileg félreérthető, de Homo sapiens fogat sejtet. A DNS is sokkal inkább a modern emberre, mint a Neander-völgyire utalt, a kormeghatározás pedig el is oszlatta a kételyeket: a fog ugyanis nem 30 ezer éves, hanem a Kr.u. 1420-1480 közötti időszakból származik. A táplálkozást érintő analízis feltárta, hogy a tulajdonos által fogyasztott növények és hús aránya megfelelt egy kölesfogyasztó középkori itáliai étkezésének. (A növény 5000 évvel ezelőtt még nem is volt jelen az országban.)
Bár a kutatók kémiailag nem elemezték ki a másik fogat és az ujjcsontot, azok mérete és az őrlőfoggal való szoros kapcsolata is középkori eredetet sugall. A középkori csontok felfedezése megvilágítja a barlang hosszú történetét. Az 1400-as években remetelakként funkcionált, és valószínűleg sziénai Szent Bernardin használta, aki akkoriban a térségben tartózkodott. 1510-ben, a Cambrai Liga háborúskodása alatt a barlangban mészárolták le a helyieket a zsoldosseregek. Néhányan a barlangban fulladtak meg menekülés közben.
Nem tudni, hogy a csontok valamelyik áldozathoz vagy egy másik középkori olaszhoz tartoztak-e, ám a barlang szájánál a kései középkorban emelt fal valószínűleg mélyebb kőzetrétegekbe mozdította a csontokat, ezért téveszthették össze őket Neander-völgyi maradványokkal. A mészárlás után a helyszín templommá lett. A csontok átsorolása így azt mutatja, hogy az antropológiának nemcsak az új leletekre kellene fókuszálnia, hanem a régebbi felfedezéseket is át kellene vizsgálnia – mondja Benazzi.
Az eredményekről a Journal of Human Evolution friss száma számol be.
Forrás: Hirado.hu
