Hallott már valaki ennél nagyobb baromságot? Mert én ritkán. Már hogy lenne nehéz elkezdeni valamit? Az a világon az egyik legkönnyebb dolog.

Épp ugyanannyira egyszerű, mint leszokni a cigiről. Azt is megteszem minden nap, tehát nem egy ördöngösség.

Ezzel a közhellyel, hogy minden kezdet nehéz, van egy hatalmas probléma – és ilyentájt, amikor január elején hirtelen mindenki (teljesen érthetetlen avagy épp hogy teljesen érthető módon) számot vet meg fogadkozik, érdemes ezzel foglalkozni egy kicsit.

Kitalálni valami és nekimenni nem szokott problémát okozni senkinek. Fejben lejátszani egy meccset, megtenni az első lépést és tervezgetni – azt mindenki nagyon tud. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a siker korántsem az első lépésnél dől el, még akkor sem, ha sokan emlegetik, hogy egy maraton lefutása is egyetlen lépéssel kezdődik. Na ja. Csak jön még utána párezer másik.

Ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy minden az elején dől el, mert ez sajnos nem igaz. Minden az eleje után dől el, amikor elfogy a lendület, jön az első kanyar, emelkedő, akadály, akármi. Az elképzeléseket véghezvinni sosem akkor nehéz, amikor elkezdjünk, hanem akkor, amikor folytatni akarjuk annak ellenére, hogy látszólag minden ellenünk játszik.

Ahogy említettem – minden egyes köhögős reggel leszokom a cigiről fél napra. Megy flottul, mint délután elhatározni, hogy este hamar lefekszem. Vagy azt eldönteni, hogy én most bizisten kigyúrom magam. Az első fél kilós súlyig semmi gond nincs. Az első izzadtságcseppig és az első izomlázig. Na de ott már beüt a krach, és rögtön nem olyan jó ötlet az a jó ötlet. Lakást felújítani. Regényt írni. Erőt venni magunkon minden nap. Kevésbé önzőnek lenni. Megvárni, amíg telemegy a kád vízzel. Tésztát keleszteni. Kivárni, amíg a várva-várt eredmény végre beesik az ablakon.

Szóval az évet elkezdeni sem nehéz nagyon jól, folytatni már egy pöppet bajosabb. Úgyhogy nem sikeres évkezdést kívánok mindenkinek, hanem erőt ahhoz, hogy be is fejezze, amit elkezdett – abban azért van némi kihívás.