A Kossuth-díjas magyar író 1954. január 5-én született. Január 8-án születésnapja alkalmából az Írók Boltjában mutatják be Háború és háború című regényének első teljes kiadását.
Először 1987-ben hagyhatta el a kommunista Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A szovjet rendszer összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tért vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének" nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így ír róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja." 1993-ban megnyerte az év legjobb könyvének díját, a Bestenliste-Preis-t Németországban Az ellenállás melankóliája című regényéért. 1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború című regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.
1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, akkori élményeiről Mongóliában és Kínában Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla több könyvét és forgatókönyvét is filmre adaptálta, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Tarr-ral Krasznahorkai a mai napig együtt dolgozik, és több fontos döntésében segíti a rendezőt.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legmagasabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a magyar Irodalmi Akadémiának. Két gyermeke van, második felesége, Krasznahorkai Dorka sinológus és tipográfus, akivel 2007 óta Berlinben él.
2010 júniusában Berlinben a néhány évvel ezelőtt alapított Brücke-Berlin-díjat kapta meg. Az író németül is megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapja a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól.
Krasznahorkai László hatvanadik születésnapjára megjelent a Háború és háború első teljes kiadása, benne a Megjött Ézsaiás című levéllel. A könyvbemutatót január 8-án tartják az Írók Boltjában.
Krasznahorkai László: Háború és háború (regényrészlet)
„Hirtelen kezdődött, nem volt felvezetés, sejtelem, előkészület, ráfutás, pontosan a negyvennegyedik születésnapjának egy adott pillanatában csapott le rá a felismerés, és rögtön iszonyú fájdalmasan, éppen úgy, ahogy ők heten csaptak le rá itt a felüljáró közepén az előbb, mondta, éppen olyan váratlanul és előre megjósolhatatlanul, ült egy folyóparton, ahol különben is néha, mert nem volt kedve hazamenni az üres lakásba pont a születésnapján, ült, és tényleg hirtelen, beléhasított, mesélte, hogy szent isten!, semmit nem ért az egészből, hogy jaj, jaj, jaj, semmiről semmi fogalma nincs, hogy Jézus Mária, nem érti a világot, és már attól megrettent, hogy így fogalmazódik meg benne a dolog, a közhelynek, a banalitásnak, az émelyítő naivitásnak ezen a színvonalán, de hát erről volt szó, mondta, egyszeriben borzasztó ostobának látta önmagát negyvennégy évesen, egy üres, buta hólyagnak, ahogy negyvennégy éven át értette a világot, miközben pedig, látta be akkor ott a folyónál, nemhogy nem értette, hanem egyáltalán nem értett semmit az egészből, amiből az volt a legrosszabb, hogy negyvennégy éven át azt hitte, érti, holott nem értette, ez volt a legrosszabb azon 9a születésnapi estén, egyedül a mellett a folyó mellett, a legrosszabb, mert ráadásul ezzel a felismeréssel nem járt együtt az, hogy na, akkor viszont most már érti, mivel nem egy új tudást kapott ezzel cserébe azért a másikért, hanem valami ijesztő bonyolultságot, ha ettől kezdve a világra gondolt, márpedig azon az estén iszonyú mélyen gondolt a világra, és gyötörte magát, hogy megértse, de nem ment, csak egyre áttekinthetetlenebb lett az a bonyolultság, már az volt az érzése, hogy annak a világnak, amelynek a megértésével annyira kínozza magát, ez a bonyolultság az értelme, hogy a világ tehát azonos a saját bonyolultságával, már éppen itt tartott, és nem adta fel, amikor pár napra rá észrevette, hogy valami baj kezd lenni a fejével."
Forrás: Wikipedia
