Heves vitát robbantott ki új-zélandi és ausztrál kutatók között egy új-zélandi lelet, amely újraírhatja a Csendes-óceán déli része európaiak általi korai feltérképezésének történetét.
A szakembereknek nincs tudomásuk más sikeres európai felfedezőútról ezen időszakból, ám az Új-Zéland Északi-szigetének felső csücskében található Kaipara kikötőben feltárt hajóroncs gerendáinak radiokarbonos kormeghatározása azt sugallta, hogy mégiscsak volt legalább egy másik európai expedíció.
Egy ausztrál tanulmány szerint a gerendák nagyjából 1705-ből származnak, ami azt jelenti, hogy ez a legrégebbi ismert hajóroncs, amelyet a régióban találtak. A Journal of Archaeological Science című nemzetközi folyóiratban közölt eredményeikben a szakemberek arra is rámutattak, hogy a gerendák valószínűleg holland eredetűek.
Az ausztrál Új-dél-walesi Egyetem klímakutatójaként dolgozó Jonathan Palmer, a tanulmány vezető szerzője szerint az európai gyarmatosító hatalmak közötti versengés miatt talán előfordulhatott, hogy titokban tartották a felfedezőutakat. Az új-zélandi Massey Egyetem professzora, Paul Moon történész azonban „nevetséges, romantikus kalandtörténetnek” titulálva hessegette el a titkos gyarmatosításra vonatkozó elméletet.
„A bevizsgált faminták könnyen származhattak egy másik, régebbi vízi járműből, amelynek gerendáit felhasználták a felfedezett hajó helyreállításához. Ez ugyanis bevett gyakorlat volt abban az időszakban. Mindezek fényében pedig szinte teljesen hiteltelenné válik a hajó kormeghatározási vizsgálata” - hangoztatta alá a szakember közleményében.
