Ízig-vérig erdélyi művészfilmet készített A rózsa csöndje címmel Örkény István kisregényéből egy fiatal színész-rendező.
Erőss László, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész karának elsőéves mesterképzőse játékfilmet rendezett. A Designdropp Stúdió megálmodója egy ízig-vérig erdélyi filmet vitt vászonra, amelyben Kossuth-díjas művész és az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb erdélyi színésznője is játszik. A Cenk alatti városból származó fiatalemberrel kávézgatva, öröm volt tapasztalni, hogy ugyanaz a vidám, közvetlen Grimaszos Laci maradt, aki volt.Hogy született meg a film ötlete?
Lett volna nekem ötletem, de mindig arra törekszem, hogy elkerüljem a közhelyes dolgokat, túlságosan kézenfekvő lett volna megkérni valamelyik színész kollégámat, hogy mondjon el egy egyperces novellát. Októberben megkezdődött az egyetem, megérkeztek a lakótársaim, többek közt Bödők Zsigmond is, aki nem tudott a felkérésről. Lelkesen ajánlotta, hogy van egy nagyon vagány Örkény-kisregény, a Rózsakiállítás, olvassam el. Ahogy beleolvastam, egyből tudtam, hogy ez az!
Olyan szöveg ez, amely annyira nem jellemző Örkényre, tehát már ez is kihívást jelent. Hihetetlen, hogy mennyire aktuális a kisregény témája. Az volt, most is az, és mindig az is marad: a halál? Ami – az az igazság – hogy sokak számára mégis tabu. És nehogy azt hidd, hogy én különösebben rajongok érte! Egyáltalán nem, sőt, ha őszinte akarok lenni, rettegek tőle. Nem tudok elmenni úgy egy temetkezési vállalat előtt, hogy görcsbe ne rándulna a gyomrom. Érdekes, ahogy Örkény megközelíti ezt a témát. Tulajdonképpen csak másodlagos, főleg az emberi viszonyokra fekteti a hangsúlyt. Én is mindig mindenben ezt keresem, ezt akarom megmutatni, talán ezért is tetszett meg annyira a regény.
Miről szól a történet dióhéjban?
Egy fiatal tévés eldönti, hogy filmet rendez a halálról. Meglepődik, amikor arról értesítik, hogy összeverbuválhatja a stábot, és kezdődhet a forgatás. Teljes erőbedobással dolgozik, ami áldozatokat is követel, de ő csupán egy dolgot lát maga előtt: a sikert! Számomra az volt a legizgalmasabb, hogy be tudjam mutatni, milyen íve van ennek a karakternek. Tudni kell, hogy ezt a kisregényt már megfilmesítette Pacskovszky József 2007-ben. Megnéztem Az igazi halált, és tudatosan törekedtem arra, hogy semmilyen szempontból ne érhessen az utánzás vádja.
Az irodalmi mű cselekménye három szálon fut, a korábbi film a második szálat ragadja ki, én pedig mind a hármat vászonra vittem. A kisregény ott fejeződik be, hogy meghal J. Nagy. Nekem ez egy kicsit száraznak tűnt, itt másztam bele egy kicsit a forgatókönyvbe, és tettem bele egy plusz szálat, de ezt most nem árulom el, nem akarom lelőni a poént.
Van-e hasonlóság a filmben szereplő rendező és közted?
Érdekes kérdés, sokszor gondolkodóba is ejtett, és megijesztett, de azt hiszem, én nem vagyok olyan törtető. Estek ki színészek a projektből, amiatt, hogy nem tudtuk összehangolni a dolgokat, de én emiatt nem haragudtam, alkalmazkodtam a helyzethez. Ez egyébként az egyetemünk nagy problémája. Mindenkinek különálló projektjei vannak, amelyeket csak nagy nehézségek árán lehet összeegyeztetni. Na meg az egyetem amúgy sincs oda a filmes produkciókért. Nekem is kisebb harcokat kellett megvívnom azért, hogy megvalósíthassam a tervet. Körülbelül négy hónapig ezért is nem tudott senki semmit az előkészületekről, kivéve az érintetteket. Végül nyilvánosságra hoztam, mert sokkal nagyobb lett volna a hátulütője, ha mindvégig undergroundban forgatunk.
De úgy érzem, amit a film és színház kapcsolatát firtató államvizsgadolgozatommal megkíséreltem, ezzel a filmmel a gyakorlatban is bebizonyítottam, hogy a filmnek igenis van köze a színházhoz. Visszatérve a kérdésedhez: azért néha magamra ismertem a film főszereplőjében, miközben forgattunk. Pár gesztusomat Zsiga, a rendező megformálója le is utánozta...
Hogy állt össze a stáb és a szereposztás?
Ez volt a legnehezebb rész. Pállfy Zsófival átdolgoztuk a forgatókönyvet, de addig nem mertem szereposztást csinálni, amíg nem volt meg a licensz. Köszönettel tartozom Radnóti Zsuzsának, Örkény örökösének. Nem telt még el hetven év az író halála óta, ezért jogdíjat kellett volna fizetnem, de mivel még egyetemista vagyok, és ez egy nonprofit projekt, megegyeztünk, hogy használhatom a kisregényt. A személyes találkozás sajnos nem jött össze, de rengeteg levélváltás után aláírtuk a szerződést.
Az író volt felesége maga is dramaturg, ezért amikor előjött ez a vénája, néha hosszas magyarázkodásba bocsátkoztam, hogy mit, miért és hogyan képzeltem el. Ő nagyon tartott Örkény groteszk formanyelvéhez, de mint már korábban is említettem, ez a regény az életmű sorában egy különleges alkotás, amelyben nincs jelen olyan erőteljesen az abszurd. Miután sikerült közös nevezője jutnunk, azután kezdődött a szereposztás. A főszerepet Zsigának adtam, ő az a színésztársam, akit a legjobban ismerek, két évig szobatársam volt. Illik rá ez a kis ravasz szerep. Hónapokon keresztül minden esti beszélgetés témája az ő karaktere volt. Fontos volt, hogy nagyon jól megformálja, mert az én koncepcióm az volt, hogy egy szálat viszünk végig, a másik kettő pedig erősíti azt. Egy másik majdnem főszereplője is van a filmnek, őt Kovács András Ferenc alakítja.
Az ismert Kossuth-díjas költő?
Ez érdekes történet... Ültünk egy marosvásárhelyi kávézóban, beszélgettünk a dramaturggal, s már csak egy-két szereplőre volt szükségünk. Pont J. Nagy lehetséges megformálóit vettük számba, amikor meghallottam KAF nevetését, akit személyesen még nem ismertem. Karakterben még sok mindent rá kellett tenni, de alapvetően ő olyan J. Nagyos: művészlélek, a szó jó értelmében. Egyértelmű volt, neki kell megformálnia ezt a szerepet! A szöveg rajta volt a laptopomon, lementem vele a kávézó földszintjére, bemutatkoztam a költőnek, és megkértem, hogy olvasson fel nekem valamit. Zsigával úgy belemerültek az olvasásba, hogy a kijelölt részen jóval túlhaladtak. A prima vista annyira jól sikerült, és az ő tetszését is annyira elnyerte, hogy igent mondott a felkérésemre. Madarat lehetett volna velem fogatni. Aztán másnap felhívott, és elkezdett szabadkozni, hogy dehát ő nem képzett csepűrágó, de végül sikerült meggyőznöm és eloszlatnom a kételyeit.
Talán az is befolyásolta döntését, hogy játszik a filmben KAF édesanyja is...
Elekes Emma művlésznő úgy került a projektbe, hogy szükségem volt egy idős hölgyre. A filmben pedig nem lehet hazudni. Színpadon öreget csinálhatnak belőlem, de a filmvásznon nem. Ezért azt a színészt kell megkeresni, akire a legjobban talál az adott karakter. Én nem olyan embereket kerestem, akik el tudják játszani a szerepet, hanem akik olyanok, mint a szerep. Tökéletes választás volt! Emike néni olyan dolgokat csinált a forgatáson, hogy mindannyiunknak leesett az álla. Élmény volt egy igazi régi vágású, profi színésznővel együtt dolgozni. Na, meg tanulságos is.
Egyik alkalommal nem érkezett meg a forgatásra, pedig taxit küldtem érte. Kezdtem aggódni, amikor telefonon mondta, hogy a taxis nem érkezett meg. Később kiderült, hogy ott volt ugyan a ház előtt, de Emike néni elvárta volna, hogy a sofőr tudja, hogy hol lakik Elekes Emma, felcsengessen és lesegítse a színésznőt a csomagjaival. Annyi energia volt benne! Amikor kimondtam a varázsszót, hogy „Forog!”, egy csettintésre benne volt a szerepben. Lenyűgöző! Mivel már nagyon idős, és a szövegek memorizálása nehezére esik, igénybe vette a kreativitásunkat, hogy olyan szerkezetet találjunk ki egyes jeleneteknél – nem árulom el, melyeknél, mert valóban észrevehetetlen –, hogy arról olvashassa a mondanivalóját. De ez a kis rásegítés eltörpül amellett, amekkora élményt jelentett vele dolgozni.
Színészként számodra szerep volt a rendezősdi?
Nem kimondottan. Már korábban is voltak gyermeteg próbálkozásaim, és színészként látom azt is, hogy dolgozik a rendező, ezért nem volt nehéz azonosulni ezzel a szereppel. Az emberek első hallásra a rendezőt a főnökséggel asszociálják. De én nem szeretem osztani az észt és kritizálni a kollégáim munkáját. Nem teszek nagy kalapot, és nem hurbolom magam után a rendezői széket. A rendezés számomra nem a dirigálásról szól. Senkinek nem parancsolok, inkább beszélgetést kezdeményezek, ami mindig célravezető. Nagyon hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy hittek bennem, mert ez a film csak így készülhetett el!
A filmed bemutatóját követő médiavisszhangokban azt találgatták, hogy egy pályakezdő színésznek, aki rendezésre adja a fejét honnan van pénze akár egy kis költségvetésű, de nagyjátékfilm megrendezéséhez?
A médiavisszhang igazából azért ilyen szerény, mert ez az Erdély TV-s vetítés december 15-én csak egyfajta előbemutató volt, hogy még 2013-ban legyen valami látszattja annak, amit csináltunk. Egyelőre még youtube-on sem tettem elérhetővé, de februárra tervezek egy olyan bemutatót, ahol jobban megadjuk a módját, legyen akkor nagy durranás. A projekt fő támogatója az Erdély TV, amely elég jó felszerelést biztosított ahhoz, hogy a film minősége megfelelő legyen. Volt pár cég, amelyik segített, de nem pénzbeli juttatással, hanem termékkel.
Ezúton is köszönöm Borbáth Zsoltnak, aki a csíkszeredai Carishop turkáló tulajdonosaként a színészek jelmezét biztosította. Vásárhelyen rengeteg céget végigjártam, sokan visszautasítottak, olyan is akadt, aki segítségnyújtással hitegetett, de amikor elérkezett az idő, nem válaszolt a telefonhívásomra. Saját zsebből álltam a forgatás költségeit, mondhatni azért vállaltam alkalmi munkákat, hogy legyen miből megvalósítsam ezt az ötletet. Pályázati támogatásokról nem is álmodhattam, mert nem volt mit felmutatnom. Na, de majd most!
Mi a Designdropp Stúdió következő projektje?
Még nem tudom, pedig sürget az idő, mert a pályázati kiírásokat lassan közzéteszik. Vannak ötleteim, lehet, hogy egy Mózes Attila novella feldolgozás lesz. De egyelőre nem tudok erről többet mondani. Közben járok a színin a mesterire, ugye ez az én alapmesterségem... Nem felejtettem el! A rendezés amolyan hobbi, amit rendkívül élvezek, és nem is hagyom abba.
A Rózsa csöndje
Támogatók: Erdélyi Magyar Televizíó; Radnóti Zsuzsa (licensz); Carishop – Borbáth Zsolt; Marosvásárhelyi Bolyai téri Unitárius Egyházközsség; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház; Gabos Iosif; Béke Dániel; Nagy G kávézó; Erdély Fm
Szereposztás:
Korom Áron – Bödők Zsigmond
Idős Áron – Szakács László
Ularik – Kinda Szilárd
Darvasné Annus – Gyéresi Júlia
Darvas Gábor – Meszesi Oszkár
Dr. Tiszai – Kovács Károly
Mikóné – Fülöp Erzsébet
Mama – Elekes Emma
Nuófer Sándor - Benedek Botond
Nuóferné Ildikó – Kovács Nikolett
J. Nagy – Kovács András Ferenc
Jócsik Aranka – Dengyel Eszter
Pfaff Irén – Moldovan Monica
Dr. Freund Szilvia – Simon Boglárka
Katalin Péter –Lukács Sándor
Rendező: Erőss László
Producer: Orbán Enikő
Dramaturg: Pállfy Zsófia
Zeneszerző: Cséfalvay Ádám
Operatőr: Erőss László, Barabási Ede
Vágó: Erőss László
A rózsa csöndje legközelebb 2014. január 19-én, vasárnap 20 órától tekinthető meg az Erdély TV-n, illetve ugyanebben az időpontban a Youtube videómegosztón is elérhető lesz.
