A tavasszal bemutatott, nagy közönségsikert aratott Nyúzzatok meg című előadás, január 28-án és 29-én ismét látható lesz a Trafó Kortárs Művészetek Házában.
„Merész előadás a Dányi–Molnár–Vadas triász legfrissebb koreográfiája, a Nyúzzatok meg!. Vakmerő a formai kísérleteit, bátor a paródia használatát illetően. Ha tetszik, torz gömbtükör, melyet a bigott forma elé kuncogva tart a paródia – és űzi vakító játékát a perspektíva, szanaszét szórva-atomizálva az ismerős alakzatokat. Hogy mindent lebont, megnyúz és széthasít, egy idő után természetes. De hogy mindezt olyan látómezőben teszi, melyhez hunyorítva sem szokik hozzá egyhamar a szem, már érdekes is. A Nyúzzatok meg! fölöttébb szokatlan előadás. Nem ismeretlen ugyan a választott téma, nem újdonság az eljárási módszer sem, ám üdítő annak megközelítése.
Kopásig ismételt kliséket karikíroz, miközben a koreográfusok legtitkosabb és csak legritkábban elért vágyát lazán mintázza. A végy egy üres teret..., emeld azonos rangra a zenét és a mozgást, merj tabukhoz nyúlni, hagyd a nézőt gondolkodni típusú retorika itt azonban mind-mind realitás.... Az alkotók elemeire cincálták a zenét és annak felhasználási módját, újragondolták a zenész szerepét is. A Dányi–Molnár–Vadas-féle felfogásban a muzsikus alkotótárs, egyenrangú fél, aki maga is játszani kényszerül. E tekintetben fantasztikus jelenet Porteleki Áron és Vadas Zsófia Tamara duója, melyben az őrületig (!) püfölt dobfelszerelést Vadas egyszerűen elhordja a zenész alól. Az elemekkel induló játék már a daraboltságban-való lét egy tipikus helyzete. Ezen a ponton jegyezzük meg, a Nyúzzatok meg! a szó szoros értelmében vett dekonstruktív előadás. Nincs, ami benne stabil lenne: minden mozgás, mozgássor, zenei hang vagy témafelvetés viszonylagos, és relativitása a különbségekre mutat. Ahogy egyik jelentében a mozdulatból egyre-másra új értelmű mozgás fogan, és megjósolhatatlan, mikor, melyik szemszög érvényesül, úgy a mozgássorok jelentése is mindvégig egyértelműsíthetetlen. Sőt: nemcsak a jelentés elsőrendű konvencióiba, de a konnotációkba is beletapos az előadás, lenyúzza-hántja a megszokott értelmeket, és parodizálásba kezd. Az udvari tánc, az aerobik, a gimnasztika stb. mind-mind csak közmegegyezés szerint értelmezhető." - írja a darabról Komjáthy Zsuzsanna az ellenfeny.hu-n.
Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara fiatal, kortárstánccal foglalkozó művészek. Először a Bloom! társulat 2012-es darabjában (Közel a vég) dolgoztak együtt, ezúttal azonban a társulattól függetlenül, önálló alkotókként fogalmazzák meg és állítják színpadra gondolataikat. A folyamathoz két fiatal zenész is csatlakozik, akiket nemcsak kísérletező zenéjükkel, de szereplésükkel is behívnak kreatív együttműködésükbe. Öten mesélnek kapcsolataikról, szerelmeikről, viszonyaikról, majd leképezik, lecsupaszítják, lenyúzzák és elemeire bontják őket, hogy közelebb kerülhessenek hozzájuk.
