A katalán-spanyol festőművész a modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealizmus legismertebb alakja 1989. január 23-án vesztette életét szülővárosában, Figueresben.
A Madridi Képzőművészeti Akadémiára járt, azonban a tanári-karral több alkalommal is összetűzésbe került, így néhány igencsak viharos év elteltével kizárják onnan. Madridban a Szent Ferdinánd Szépművészeti Akadémia diákjaként kollégiumban élt, ahol megismerkedett korának szellemi életét meghatározó fiatal művészek csoportjával. Itt kötött barátságot Luis Buñuellel, Federico García Lorca-val, Barradasszal és más alkotókkal.
1929-ben Párizsban telepedett le, ahol kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával, majd csatlakozott is hozzájuk. Ebből a korból való vásznaival (A nagy önfertőző, Az emlékezet állandósága) néhány kritikusa szerint legjobb műveit alkotta meg. Ekkor dolgozta ki a maga paranoiás kritikus módszerét, amikor irracionális kényszerképzeteit hagyja érvényesülni, de éber logikával választ közülük.
Egymást követően nyíltak meg kiállításai Párizsban, New Yorkban, Londonban. 1936-ban a TIME magazin címlapjára került. 1939-ben a New Yorki Metropolitan Opera bemutatja a Bacchanália című balettet, amelynek díszleteit maga Dalí formálta meg. 1940 és 1955 között az Egyesült Államokban élt, ahol megalapozta művészi tekintélyét.
A New York-i MOMA november 18-án közös Dalí-Miró kiállítást rendezett. 1942-ben a Dial Press (Nueva York) publikálta a Salvador Dalí titkos élete (The Secret life of Salvador Dalí / La vida secreta de Salvador Dalí) című művet, melyet a festő a megelőző évben fejezett be.
Spanyolországba visszatérvén elvonult a nyilvánosság elől. Egyetlen társa Elena Diakonova (Gala) maradt, aki korábban barátjának, Paul Éluardnak volt a felesége, majd 1934-ben, miután a költővel való házassága felbomlott, Dalí feleségül vette. Ő lett a múzsája, és őt örökítette meg számtalan portrén.
1960-ban megfestette nagyformátumú misztikus mesterműveit, többek között Az ökumenikus zsinatot.
1971-ben Clevelandben megnyílt a Salvador Dalí Múzeum. 1980. május 14-e és június 29-e között bemutatták a művész retrospektív kiállítását Londonban, a Tate Galériában, ahol 251 alkotása szerepelt. 1983-ban nagyszabású kiállításokat rendeztek a festő tiszteletére 400 obras de Salvador Dalí de 1914 a 1983 (Salvador Dalí 400 műve 1914-től 1983-ig) címmel Madridban, Barcelonában és Figueresben. Utolsó festményei ebben az időszakban keletkeztek.
1984-ben a púboli kastélyban tűz ütött ki, melyben Dalí súlyos égési sérüléseket szenvedett. Ekkor átköltözött Figueres-be, a Múzeum Torre Galatea nevű részébe, ahol haláláig lakott. 1989. január 23-án hunyt el a toronyban. A figueres-i Dalí Múzeumban nyugszik. Végrendelete értelmében birtokát, műalkotásait és teljes vagyonát a spanyol államra hagyta.
Dalít számon tartják a filmművészetben is, Luis Buñuellel készített közös munkája, az Andalúziai kutya (Un chien andalou) a szürreális film megteremtésének dokumentuma, amit 1929-ben mutattak be.
A gyakran emlegetett filmes alkotás mellett létezik még egy másik különleges koprodukció is, amiről kevesebbet beszélnek. A Destino című animációs rövidfilm Walt Disney és Dalí közös munkája. A kisfilm munkálatai 1945-ben kezdődtek el, de csak 58 évvel később, 2003-ban készült el a festői mozgóképes alkotás. A jeleneteken Dalí szürreális festményei mosódnak össze, táncolnak és alakulnak át egymásba. A film Chronosnak, az idő megszemélyesített alakjának történetét meséli el, aki a film során fokozatosan ébred rá, hogy képtelen beteljesíteni vágyát, hogy egy halandót szerethessen.
Forrás: Wikipedia
