Tolani Ottó A borbély című darabját február 2-án egy különleges helyszínen, a budapesti Kossuth Lajos utca egyik üresen álló boltjában mutatják be, amely direkt erre az alkalomra alakul át borbélyüzletté.
A mű egy pesti kisember elmúlásának történetét meséli el, melyhez a vérzivataros 20. századi közép-európai történelem szolgáltat hátteret. A borbély a Katona József Színház legújabb közös produkciója a Természetes Vészek Kollektívával, a Mozgó Ház Alapítvánnyal és az Orlai Produkcióval együttműködésben jön létre.
Az izgalmas darabon túl a produkció másik különlegessége maga a helyszín: a Ferenciek tere és az Astoria között egy használaton kívüli üzlethelyiségben egy valódi borbélyüzletet rendez be a produkció és az előadások itt lesznek láthatók.
Bán János alapos borbélytréningen vett részt az előadás próbái során, annak érdekében, így az előadásban valódi, régimódi borotválásra is sor kerül. Az erre vállalkozó nézők már most jelentkezhetnek a produkciónál, mely 50%-os kedvezményt biztosít számukra a jegyárból.
Múlt és jelen, képzelet és valóság fonódik egybe a rendhagyó előadás alatt, melynek a járókelők ugyanúgy részesei lesznek, mint a borbély alakját és emlékeit megidéző Bán János. A színésszel az előadásról Filákovity Radojka beszélgetett.
Az előadás során egy hosszú és viszontagságos élettörténet mozaikdarabkáival ismerkedhet meg a közönség. Milyen ember az előadás főszereplője, a borbély?
Még nem szeretném semmilyen módon meghatározni, az előadás nézői számára remélhetőleg ki fog derülni.
A mű Tolnai Ottó vajdasági szerző Végeladás című drámája alapján született. Mit szeret a történetben?
Maga a partitúra, az előadandó mű csodálatos, mélyen emberi, mélyen filozófikus tartalmú történethalmaz, mely egy rendkívüli, költői nyelven megfogalmazott, kissé archaizáló világba kalauzol minket. Épp ezt a nyelviséget szeretem az előadásban, annak ellenére, hogy ezzel birkózom a legtöbbet a próbák során.
Életünk során rengeteg tárggyal vesszük körül magunkat, melyekhez különböző módon, de erősen ragaszkodunk. Minden felhalmozott eszköznek jelentősége van – melyiknek kisebb, melyiknek nagyobb –, hiszen ha nem így lenne, már régen megszabadultunk volna tőlük. Ha pedig jobban belegondolunk, rájövünk, hogy igazából nem is maguk a tárgyak, hanem a hozzájuk kapcsolódó történetek és emberek a fontosak. Épp ezért szeretné a borbély, hogy az élete során összegyűjtött dolgai jó helyre kerüljenek.
Az előadás rendhagyó helyszínen, egy üzlethelyiség kirakatában zajlik. Hogyan tesz ez hozzá a történethez?
A helyiségen belül a nézők bármelyik pillanatban elkezdhetik alakítani az eseményeket, illetve a párbeszédet, míg kívülről a járókelők is részesei és formálói lesznek a történéseknek. Ugyanis, ha akarom, ha nem a hely behúzza a tekinteteket, az utca emberei is bevonják magukat az előadásba, én pedig kénytelen leszek reagálni rájuk, nem tudom majd figyelmen kívül hagyni a jelenlétüket. Az előadás tehát nagyban függ majd a közönség és az utca rezgéseitől is, ami a legkevésbé sem könnyíti meg a helyzetemet.
Milyen kihívások elé néz?
Részemről nagyon erős koncentrációt és állandó gondolkodást igényel a dolog, hiszen nem szemlélődő, hanem aktív nézőkről lesz szó. Az egész helyzetben az vonz a leginkább, hogy fennáll a ketrec-szindróma is – de vajon ki lesz kint, és ki bent? Egy ilyen szituációban nehezebb a színész feladata, sokkal kevesebb biztonsági rendszerrel dolgozhat. Fenáll annak is az esélye, hogy a járókelők majd oly módon alakítják az előadást, hogy a közönség jobban figyel a kinti eseményekre. Engem pedig semmi sem zökkenthet ki. Előre nem látható helyzetekre is próbálunk felkészülni, de mindenre nem lehet, hiszen minden este más attól függően is, hogy milyen a nézői összetétel és, hogy én éppen milyen koncentráltsági állapotban vagyok. Azon túl pedig, hogy átélhetővé teszem a szöveget, kommunikálnom kell a közönséggel, valamint az utca emberével. Az előadás részeként, mint egy igazi borbély, meg is kell borotválnom egy vállalkozó szellemű érdeklődőt. Ez több, mint nagy kihívás.
