Február 18-tól újra elindul a Werk Akadémia Színházi menedzser képzése. A résztvevők a hazai és nemzetközi színházi élet meghatározó szakembereitől tanulhatnak és sajátíthatják el a friss piaci szemléletet.

Piacosodik a színház világa is, egyre nagyobb az igény profi színházi menedzserekre. A féléves színházi szakirány elvégzése után a hallgatók kellő tudást és tájékozottságot szereznek a mai magyar színházi élet működéséről ahhoz, hogy ezen a művészeti területen kezdjenek el dolgozni.


A program néhány kiemelt témája: színháztörténet, műfajismeret, gazdasági és szponzorációs ismeretek, független és állami színházak, színházi marketing, PR és kommunikáció, a színház arculata, márkaépítés, a színész menedzselése.

Néhány név az oktatók és gyakorlóhelyek közül:
Tímár András színháztörténész, Gáspár Máté, Orlai Tibor kulturális menedzser (Orlai Produkció), Juhász Dóra kulturális menedzser (Frenák Pál társulat), Dr. Legeza Dénes szerzői jogász (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala), Szabó György (Trafó), Kulcsár Viktória és Vég Szilvia (FÜGE), Goda Gábor (Artus), Erős Balázs (MU Színház), Mattyasovszky Zsolnay Bálint és még sokan mások.

Az elméleti oktatás mellett a hallgatók több más kőszínházba és társulathoz eljutnak, amellyel olyan kapcsolati tőkére tehetnek szert, amellyel a későbbiekben bátran élhetnek.

A Színházi menedzser képzés egyik oktatójával, a magyar színházi élet kiemelkedő alakjával, Orlai Tibor többek közt hitvallásról, színházcsinálásról, tanításról beszélgettünk. A színházi szakember ars poeticája szerint ugyanis a színház nem a szakmának és nem az újságíróknak, hanem a közönségnek szól – ezt hallgatóinak is fontosnak tartja átadni, a producer ugyanis nemsokára a Werk Akadémia színházi menedzserképzésének résztvevőivel osztja meg tapasztalatait.

Egy színházi menedzser számára mi a legfontosabb, amit tudni kell a színházzal kapcsolatban?

A legfontosabb az alázat. A menedzser feladata a háttér biztosítása, így az alkotó folyamat során alázattal kell lenni mind a művészek, mind a közönség irányába, értéket kell képviselni és olyan előadásokat létrehozni, melyekkel a társadalom jelene felé tartunk tükröt. Ezek alapján igyekszik az Orlai Produkció is megalkotni előadásait; a repertoár megtervezésénél mindig fontosnak tartjuk, hogy olyan darabokat válogassunk, melyek amellett, hogy egy szélesebb közönségréteget is megszólítanak, alapvető társadalmi kérdéseket boncolgatnak.


A szakmát sosem tanultad intézményes keretek között, mégis fontosnak tartod a színházi menedzseroktatást?

Egyik szakmát sem lehet tankönyvből elsajátítani, az oktatási intézményekben is csupán az alapokat adják át, egy gondolkodásmódot, egy megközelítést tanítanak meg, az pedig az individuumon múlik, hogyan tudja ezt a tudást a gyakorlatba ültetni, illetve mennyire tud önálló és kreatív lenni. Szerintem pont az a lényeg, hogy a jövő művészeti menedzserei egy olyan széles spektrumú oktatási alapot kapjanak, amelyből mindenki a saját képességei szerint tud építkezni. A Werk eddigi tapasztalataim szerint pont ezen az úton halad: felkészít, tájékoztat, és az egyéni képességek kiteljesedését teszi lehetővé.

A mostanival egy nagyon sikeres évadkezdetet tudhattok magatokénak, ennyi új bemutatója talán nem is volt eddig az Orlai Produkciónak.

Ennyire erős évadkezdetünk az irodánk működése óta soha nem volt. Nagyon jól sikerült előadások születtek, melyek mind a szakma, mind a közönség szempontjából nagy sikernek örvendnek. A Hitted volna című produkcióban olyan művészeket sikerült összehoznunk, akik 27 év óta nem dolgoztak együtt, a Római vakációval pedig bebizonyítottuk, hogy egy nagyon egyszerű, kedves történetből is lehet végtelenül izgalmas, sokatmondó színházi produkciót létrehozni. A Hippolyt és a Szív hídjai mellett pedig meg kell említenem a Spinoza Színházban egy régebbi előadás felújításaként, Ilan Eldad által színpadra állított Rose-t, amely egy Ukrajnából elmenekült, amerikaivá lett zsidó nő 20. századi viszontagságait meséli el Vári Éva remek főszereplésével.


A sorból ugyanakkor picit kilóg a Hippolyt, mely mind a szakmát, mind a közönséget megosztotta. Ilyen esetekben mennyire álltok ki egy-egy darab mellett?

Való igaz, a Hippolyt volt talán az eddigi legmegosztóbb előadásunk, így megfogadva azokat az építő kritikákat, amelyeket kaptunk, decemberben, és januárban kicsit átdolgozzuk az előadást, így legkésőbb februártól, de lehet, hogy már január második felétől egy új darab kerül repertoárra. A Hippolyt nagyon fontos előadás, ezért éreztük szükségét annak a rendezővel, Mohácsi Jánossal, hogy megértsük és elfogadjuk a közönség darabbal kapcsolatos fenntartásait és azokat figyelembe véve változtassunk az előadáson, amennyiben azzal szakmai értelemben mi is azonosulni tudunk. A színház ugyanis nem a szakmának és nem az újságíróknak, hanem a közönségnek szól.

Mivel készültök számukra az évad második felében?

A 2013/2014-es évad végén még sok különlegességgel készülünk, így Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényének dramatizált változatát Göttinger Pál viszi színpadra, a főhőst pedig a Katona József Színház ismert színésze, Ötvös András játssza a Jurányi Inkubátorházban. Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével nyáron bemutatkozik az Amadeus, és Bozsik Yvette is újra nálunk rendez: a kórházak belső életét bemutató zenés darab jelenleg a Happy ending munkacímet viseli. Emellett újra közös előadást tervezünk a balatonföldvári Kultkikötővel és az Összpróba Alapítvánnyal, melyet Pelsőczy Réka rendezésében Szabó Kimmel Tamás és Jordán Adél főszereplésével láthat majd a közönség. Illetve az AlkalMáté Trupp soron következő előadása is helyet kap a nyári terveink között.

Az ilyen darabok létrehozása állandó gondolkodást igényel. Sohasem bizonytalanodsz el a folyamat során?

Dehogynem! Elbizonytalanodás minden nap történik, hiszen nem lehet nagyképűen, kételyek nélkül építkezni. Az irodánk végét jelentené, ha mindenben biztosak lennénk. Hiszem, hogy a folyamatos kérdésfeltevés – azzal kapcsolatban, hogy jó irányba haladunk-e, jó döntéseket hozunk-e – visz előre.