Egy est Sibeliussal és Schuberttel január 30-án a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, Alexandra Soumm a nagy hírű orosz hegedűiskola fiatal neveltjével és Kocsis Zoltán vezényletével.
A koncert nyitányaként a finn zeneszerző névjegyének számító, különleges hangulatú mű, az 1903-ban írt Valse triste, azaz Szomorú keringő csendül fel, amely a Halál (Kuolema) című színdarabhoz készült. A mintegy öt perces darab rendkívül népszerű lett, és ma Sibelius egyik legjellemzőbb, emblematikus művének tartják.
A színpadi mű első felvonásában egy fiú édesanyja betegágyánál ül. Az asszony álmában zenét hall és táncoló embereket lát, akik – talán egy ifjúkori bál emlékképeiként – benépesítik a szobát. Ő is bekapcsolódik a táncba, de hamar elfárad. Amikor a vendégek eltávoznak, a maradék erejét összeszedve, egyedül kezd táncolni. Ekkor kopogtatnak az ajtón: elhunyt férje alakjában a Halál jött érte. A darab harmadik felvonásában majd a fiúért jön el az édesanyja. A Valse triste döbbenetes életszerűséggel ábrázolja ezt a cselekményt: az első táncot, a kifáradást, majd az utolsó fellobbanást egy újabb, egyre szenvedélyesebbé váló keringő formájában, s azután a gyors végkifejletet.
Jean Sibelius Hegedűversenye gyakran hallható élő előadásban, és a XX. század végéig több mint 50 lemezfelvétel készült belőle. A hegedűsök bizonyára azért is kedvelik különösképpen, mert bár igen nagy technikai követelményeket támaszt az előadóval szemben, mégis minden futama, minden virtuóz eleme hálás játszani valót kínál, mintegy „kézre áll" a játékosnak, s a hangszerrel való elmélyült kapcsolatról árulkodik – nem véletlenül, hiszen eredetileg Sibelius is hegedűművésznek készült, s még az 1880-as években is elsősorban hegedűsnek tekintette magát. "Egész éjjel ébren különlegesen gyönyörűen hegedült, nem tudott elszakadni ezektől a csodálatos dallamoktól – annyi jó ötlete volt. És mind tele volt lehetőséggel, tele volt élettel" – felesége így idézte a hegedűverseny születését.

Schubert és Sibelius: az első és az utolsó romantikus; az egyik harmincegy évet élt, a másik majdnem háromszor annyit, igaz, az alkotómunkával már jóval korábban felhagyott; mindketten hét befejezett szimfóniát írtak, műveik szorosan összekapcsolódtak az irodalommal. Az est második felében annak az alkotónak a két művét hallhatjuk, akit szokás az utolsó bécsi klasszikus és egyben az első romantikus zeneszerzőnek nevezni, Franz Schubertról van szó. E két szimfónia pontosan ezt a kettősséget mutatja. Az 1815-ben írt III. szimfónián még a klasszikus kötöttség, valamint Beethoven erős hatása érezhető, de harmóniavilágában már a Margit a rokkánál, illetve a Halál és a lányka dalok világát képviseli. Schubert III. szimfóniáját 1815-ben, 18 éves komponálta. Túlcsorduló fiatalos bujaság, ami egy komikus vad kavargásban végződik. A szimfónia premierjére csak 1881-ben került sor. A hét esztendővel későbbi, a balladai feszültség és a szövegnélküli dal jegyében íródott – szándékosan vagy időhiány miatt – Befejezetlen szimfónia már egyértelműen a romantika szülötte. Hogy miért befejezetlen a szimfónia? Egyik jól megalapozott feltevés szerint, elhagyott számos tételt és rövidebb részeket. Schubert közismerten szórakozott volt, noha csak szelektíven. Bármi légyen is a magyarázat, a két teljesen befejezett tételek mindegyike teljes egészében tökéletes, és együtt a zeneirodalom egyik legmesteribb alkotása.
2014. január 30., 19:30
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Budapest
Klemperer-bérlet 2013-2014
Sibelius: Valse triste, op. 44 no. 1, a Kuolema-ból
Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
Schubert: III. szimfónia D-dúr, D 200
Schubert: VIII. szimfónia h-moll „Befejezetlen", D 759
Vezényel: Kocsis Zoltán
Közreműködik: Alexandra Soumm (hegedű), Nemzeti Filharmonikus Zenekar