Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Napos szerkezetek

Napos szerkezetek

Judák Bence a szerző friss bejegyzései 2014. 02. 02.
A lengyelek Kolorádó-fesztje idén is üt
2019-04-16 22:00:49

Ár-érték arányban talán nincs is jobb lehetőség a régióban a lengyel OFF fesztnél, ahol idén is találkozik

Csókok lefekvés előttre
2016-09-21 13:32:24

Idén már másodszorra jelentkezik nagyobb lélegzetvételű lemezzel a Junior Boys, a kanadaiaknak pedig még mindig

Egy percre elvesztettem magam
2016-09-16 12:25:02

Nem láttuk sem Kings of Leont, sem a Major Lazert, de nagyon jól éreztük magunkat a 2016-os berlini Lollapalooza

Emberies ösztönök
2016-09-07 09:33:51

Novemberi koncertje előtt pont jókor jött a Glass Animals új stúdiólemeze, amin a fiúk megmutatják, hogy

további bejegyzések a szerzőtől »

Nem kell tovább keresni az év első igazán nagyszerű albumát: ezt ugyanis az angol, masszívan pszichedelikus Temples tálcán kínálja fel nekünk.

Rövidsége ellenére meglehetősen szövevényes a legkiválóbb új (brit) együttesnek nyugodtan kikiáltható Temples karrierútja: a produkció énekesének szerepét magára öltő James Edward Bagshaw már egy ideje jelen volt a nemzeti színtéren (Sukie nevű zenekarával még egy apró kislemez-sikerre is futotta), amikor megtalálta ideális partnerét Thomas Edison Warmsley személyében, és miután kettejük a kb. Kaposvár méretű Kettering egy eldugott hálószobájából feltöltött négy otthon rögzített szerzeményt a YouTube-ra, a Heavenly Recordings (Toy, Saint Etienne, stb.) már azon nyomban  lemezszerződéssel kopogtatott az ajtón. Két új tag felvétele és néhány, leginkább fél négyzetméter LSD és az egyiptomi ikonográfia jegyében elkészített single után a fiúk pedig ismeretlen házi projektből másfél év leforgása alatt váltak kb. a legjobb új dologgá, ami a brit szigetek könnyűzenéjével egy lapon lehet említeni, és ami szégyenszemre nem került be a BBC Sound of 2014 versenyzői közé, pedig olyan veteránok csípik nagyon, mint Brett Anderson, Johnny Marr vagy Noel Gallagher. Villámgyors sikersztori válhat tehát a kvartett előretöréséből, amit már csak egy elbaltázott debüt vághatna tropára, azonban szerencsére nem kell aggódnunk, a Temples ugyanis bámulatosan vette ezt az akadályt.


Nem véletlen hozzák fel a kissé mondvacsinált interkontinentális pszichedelia szcénát (Tame Impala, Jacco Gardner, Unknown Mortal Orchestra) a friss formáció bemutatkozásával kapcsolatban, mivel a Sun Structures a legapróbb részletig feldolgozza a 60-as évek drogban tapicskoló színterét mind hangzásvilág, mind pedig megjelenés tekintetében. A zenekar a legnagyobb psych-pop istenségekhez (Beatles, Small Faces, Zombies) hasonlatos frizurákkal, tekintetekkel és arccsontokkal fabrikál transzba ejtően melodikus, cukormázban és marihuánában meghempergetett gitárdalokat, melyek a műfaj klasszikusnak tekinthető elődeivel szemben vajmi kevés eredetiséget mutatnak, ez azonban a lemezen végigvitt meglepően magas és egyenletes színvonal miatt egyáltalán nem fog szemet szúrni. A Temples ugyanis tényleg olyan magabiztossággal használja ki kivételes, istenadta dallamérzékét, és annyira jólesően reprodukálja a korszak rozzant ütemeit és szivárványszerű hangképeit, hogy a korongon majdhogynem lehetetlen nem belebotlani egy perfekt/briliáns popszerzeménybe; sőt, a bő ötvenperces munkának egyedül az utolsó minutumaiban hagy alább a konstans mámor kábulat, annyira sűrűn ömlenek a dalcsodák a maguk álmoskás, andalító bizsergésével. Jelentőség és látásmód tekintetében talán a már felhánytorgatott Tame Impala hozható rokoni kapcsolatba a brit négyessel, azonban míg Kevin Parker agyszüleménye (már) a kísérleti oldalról is kóstolgatja a pszichedeliát, a kvartett leginkább csupán kézenfekvő, ám elképesztő minőségű szórakozást kínál, amit minden további nélkül érdemes elfogadni. A Sun Structures ugyanis egy mesés, könnyen feltérképezhető, mégis rendkívül nehezen megunható album, ami egyszerű eszközök mesteri használatával éri el lehengerlő teljesítményét, és ami akkor nyűgőz le minket egy rakás pompás melódiával, amikor már azt hittük, hogy popzene elmúlt hatvan évében minden valamire való patront ellőttek már.

87%

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Anglia Zene Rock Pop Drog Temples Lemezáru

Ajánlott bejegyzések:

  • Egy sokoldalú együttes útkeresése Egy sokoldalú együttes útkeresése
  • Homokot szór a szemembe Homokot szór a szemembe
  • Rutinműtét az ötletparadicsomban Rutinműtét az ötletparadicsomban
  • Más hangok, más szobák Más hangok, más szobák
  • Még egy csésze fekete? Még egy csésze fekete?

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr367930546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  7. Meztelenség és anatómia
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard