Kevés nagyobb öröm van az életben, mint amikor megadatik, hogy tehetséges gyerekeknek (bocs, fiataloknak!) segíthetünk egy kicsit.
Olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy közel egy évvel ezelőtt az LGT fantasztikus lehetőséget biztosított tehetséges gitárosoknak: a Kultúrparttal közösen megrendezett Barta Tamás gitárverseny legjobbjának felajánlották, hogy felléphet a Loksival az Arénában. Mi magunk maximálisan tiszteletben tartottuk a Karácsony Jánosból, Madarász Gáborból és Sipeki Zoltánból álló zsűri döntését, azonban szerettünk volna egy számunkra szimpatikus gitárost is megajándékozni egy különdíjjal, ami nem volt más, mint egy dal rögzítésének lehetősége a Kultúrpart Stúdiójában, amelyről minden szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy Közép-Európa egyik legjobban felszerelt stúdiója. (Egyébként a mi díjazottunk is ott lehetett az Arénabéli főpróbán – hogy mi zajlott a díszletek mögött, arról bővebben itt.) Választásunk az akkor még 17 éves Füstös Bálintra esett: döntésünket alapvetően az befolyásolta, hogy a környezetünkben jövő-menő zenészek egyöntetűen így kiáltottak fel bemutatkozó videója láttán: „ez egy @¼&...•# jó gitáros!!!
Azóta eltelt egy év, de sem mi, sem Bálint nem feledkezett meg a nyereményről, így néhány nappal ezelőtt az általa irányított Margaret Island formáció stúdiónkba vonult, és aranyfülű hangmérnökünk, Bogyó segítségével rögzítésre került a Soaked in Life című nóta, amely szerény, és nem reprezentatív véleményünk szerint totális sláger. De ha mégsem lenne az, egy azért biztos: nagyon tapadós: aki kétszer meghallgatta, az a fülében fogja cipelni egész nap. Mindenesetre a hangszórók potijait ajánlatos feljebb tekerni!
És hogy valamit a formációról is eláruljunk: a zenét Füstös Bálint szerezte, a szöveget Csarnai Borbála írta. Az énekesnő Lábas Viki volt. (Ő amúgy Szvorák Kati Kossuth-díjas népdalénekesnőnél is tanul, ami azért is mókás, mivel Kati is számos felvételt rögzített már nálunk.) Basszusgitáron Törőcsik Kristófot, a dobok mögött Czeglédi Tamást (Toma) hallhatjuk, a vokalista pedig Simó Marcell volt.
És álljunk meg egy percre az utolsó névnél: Simó Marcell ugyanis nemcsak a vokálról, de a videóról is gondoskodott, nem is akárhogyan. Erről a klipről sok mindent el lehet mondani, lehet szeretni a cuki kutyáért és szép éjszakai felvételekért, de vádolhatják is az alkotókat naivitással vagy széplelkűséggel is, egy azonban biztos: ország-, vagy inkább városimázs fronton ők viszik a pálmát. 
Hisz kis hazánk az éppen aktuális kormányzat világnézetétől teljesen függetlenül minden évben csilliárdokat költ a a kül- és belföldi nagyérdeműt turistáskodásra ösztökélendő filmecskékre, hisz mi más csábíthatna jobban Magyarország szép tájaira, mint hogy hogy ízlik Tony Curtisnek a kávé, vagy mily csodás közelről az automata sebváltó. Nem beszélve a percdíjas déli harangszóról.
Nos, a mi srácaink, csak úgy hobbiból, erősebb (és kedvesebb) képekkel illusztrálták a dalt, mint amire a nagy állami megrendelésekből az elmúlt húsz évben futotta. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy kiknek érdemes kamerát venni a kezébe, ha arról van szó, hogy szerethetővé tegyünk egy várost vagy egy vidéket, és kik azok, akiket ezért honorálni érdemes.
Ráadásul Bálint, Kristóf és Toma a Toldy Ferenc Gimnázium tanulóiként nem átallották az iskola legendás oroszlános kilincsét is beforgatni az etűdbe – ez sok mindent elárul róluk és az iskoláról is. Mindenesetre jó, hogy ilyen gimnazistáink vannak.
Margaret Island rulez!
