Cseh Tamás generációk számára meghatározó dalaiból készített vizsgaelőadást Mohácsi János 2012-ben végzett osztálya. A Füst a szemében azóta bejárta az országot, sőt Amerikába is meghívást kapott.
Lovas Rozi: Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Arról sokat beszéltünk, hogy valamelyik vizsgánkat tovább kellene játszani. Ott volt a diplomamunkánk, amit Mohával csináltunk, a Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó..., Zsámbékon is játszottuk. Arról volt szó, hogy azt valahogy felújítani, egy olyan komplex előadást csinálni belőle, amit tovább lehet játszani. Mert az a vágy szerintem mindannyiunkban megvan, hogy egymással még kezdjünk valamit. A Cseh Tamás-est nagyon sikeres vállalásunk volt. Amikor Amerikában koncerteztünk, Tiszeker Daniék végigforgatták az utat, a fellépéseket, és elkészült belőle egy nagyon izgalmas film. Ezt meg szeretnénk megmutatni minél több embernek. Aztán jött az ötlet, hogy miért ne zenélhetnénk utána élőben mi is. Aztán, hogy ezt még azzal felturbózni, hogy Csákányi meg Kulka is beszáll, az Orlai Tibor ötlete volt. Jól emlékszem?
Lábodi Ádám: Igen. A film olyan ötven perc, a koncert egy órás lesz. Nekünk anno volt huszonöt-huszonhat dalunk, ami a vizsgában szerepelt. Ebből a filmben elhangzik tizenhárom-tizennégy, ezt most nem tudom pontosan. Amiket kihagytunk a filmből, azokat szeretnénk eljátszani. Lehet, egyet-kettőt azok közül is eljátszunk, amik a filmben is szerepelnek. Meg kell nézni, hogyan állja meg a helyét a koncert. Lehet, hogy külön-külön kevés lenne a két dolog. Lehet, hogy az ember egy ötvenperces filmért nem megy el a Belvárosi Színházba, ahogy egy egyórás koncertért sem, de a kettő együtt már nagyon adja magát, főleg annak tükrében, hogy a régi filmmúzeum épülete a Belvárosi Színház, és ott régen divat volt, hogy filmvetítés és koncert együtt megy. Ez Tiszeker Daninak jutott eszébe, és Orlai Tibor hála istennek ismer és szeret minket annyira, hogy ezt bevállalja. Tudjuk ott játszani, aztán meglátjuk mekkora rá az érdeklődés, és akkor még lesz jövője is talán.
Amikor az Ördögkatlan Fesztiválon láttam, nagyon nagy hatással volt rám a Füst a szemében.
Lovas Rozi: Nekünk is jó élményeink fűződnek hozzá. Megcsináltuk ezt úgy, mint egy zenés vizsgát, ami aztán olyan komplex lett, hogy el lehetett vinni sok helyre. Aztán elkezdték hívni is. Azt hiszem, mindenhol eléggé szerették. Jó dolog, hogy fogjuk újra játszani.
Lábodi Ádám: Mi ezt játszottuk korábban havi rendszerességgel a Merlin Színházban, ahol a vizsgáinkat is hoztuk, ott ennek megvolt a maga bája, hogy jön egy harmadéves vagy negyedéves osztály, és akkor együtt zenélnek. Erre ott kíváncsiak voltak sokan. De azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a Belvárosi Színház olyan színvonalat képvisel és olyan művészek lépnek ott fel, akiket nehéz überelni. Mi most kezdjük a pályánkat, ha bármelyikünk nevét az osztályból meghallja egy néző, akkor nem biztos, hogy rögtön fölkapja a fejét, és emiatt nem is lesz kíváncsi annyira. Ha másért nem, akkor Cseh Tamásért, őt azt hiszem, nem kell nagyon reklámozni. Viszont ezért is nagyon örülünk, hogy Csákányi Eszter és Kulka János örömmel vállalták, hogy jönnek, és a nevüket adják ehhez a produkcióhoz.
Pár hét múlva kezdődnek a próbák?
Lábodi Ádám: Nagyon szerettük volna, ha ez az este már januárban meg tud történni, de az osztálytársak és a Belvárosi Színház is annyira leterhelt, hogy csak március legvégére sikerült időpontot egyeztetni, harmincegyedike az, ami mindenkinek megfelel. Ez annyiból jó, hogy még majdnem két hónapunk van, hogy tudjunk ezzel foglalkozni és tudjuk próbálni.
Fogtok alakítani, változtatni valamin?
Lovas Rozi: Ha úgy lesz időnk rá dolgozni vele, akkor, ahogy magunkat ismerem, biztos kitalálunk valamit. Nem hiszem, hogy az lenne a cél, hogy mindent pontosan ugyanúgy csinálni, ahogy akkor. Az marad, hogy ki melyik dalban van benne, mit játszik, de egy kicsit felfrissítjük, biztos lesznek új ötleteink, eltelt azóta egy csomó idő, ha újra elkezdjük csinálni és meghalljuk a zenéket, ezek maguktól fognak jönni. Meg egy kerek zenei programot össze kell rakni azokból a számokból, amik nincsenek benne a filmben. Nem ugyanaz lesz a dalok sorrendje, valami olyan friss és fogyasztható dolgot szeretnénk összerakni, ami most érvényes, érdekes számunkra.
Lábodi Ádám: Ez az egyik dolog. A másik, hogy zeneileg fejlődtünk. Már mikor bemutattuk az estet, egy összeszokott és jól zenélő csapat voltunk. Az osztályból nagyon sokan azóta is foglalkozunk aktívan zenével. Az elmúlt három évben mindannyian fejlődtünk. Van egy saját zenekarunk, amivel szoktunk koncertezni és azok a próbák is jobban összecsiszoltak minket zeneileg.
Lesznek esetleg meglepetésként Bekvart számok is?
Lábodi Ádám: Az valahogy olyan furcsa lenne, hogy Cseh Tamás kapcsán a magunk kis alternatív rockzenéjét oda eladjuk. Annak ott nincs helye.
Mindketten dolgoztatok már az Orali Produkciós Iroda előadásaiban, lassan kezdenek megismerni benneteket a Belvárosi Színház nézői.
Lovas Rozi: Elég sokfelé játszunk. Csáki Juditnak is sokat köszönhetünk, aki a tanszékvezetőnk volt. Nagyon nyomatott minket, felhozott a Merlinbe, nem kellett feltétlenül lejönni Kaposvárra vizsgákat nézni. Oda is sok vendéget hívott, színházigazgatókat, ezért aztán többen láttak bennünket. Orlai Tibor pedig egy olyan figura a mai színházi életben, aki iszonyatos munkát feccöl abba, hogy a minőséget képviselje, és olyan társaságokat hív össze, színészeket, rendezőket, akik örömmel tudják ezt megtenni. Egyébként pedig nagyon ért ahhoz, hogy a szakmán kívüli közönségnek hogyan lehet eladni a darabokat.
Min dolgoztok most?
Lovas Rozi: Éppen Miskolcon a Sirályt próbálom, Rusznyák Gábor rendezésében, aztán februárban a Magyar Színházban lesz a Rómeó és Júlia, abban Júliát fogom játszani. A következő pedig Tiborral lesz májusban.
Lábodi Ádám: A HOPPart Társulattal próbálok a Trafóban, Kárpáti Péter új darabját a saját rendezésében, ez a Hungari című előadás lesz, utána pedig a székesfehérvári színházban Hargitai Ivánnal A Mester és Margaritát fogom csinálni.
