Hol másokat, hol a magam gondolatait kísérő sétáló ember lettem. Egyedül élek, de nem magányosan. Hazataláltam – írja blogjában Haas György. Megkérdeztük, miért.

Úgy gondoltam, amikor ezt a nevet találtam arra, amit csinálok – merthogy előbb csinálni kezdtem, és közben kerestem rá a megnevezést –, hogy ez tökéletesen kifejezi azt, amit teszek. Közismert, hogy a serpa hegyi kísérő. Mivel én nem hegyen kísérek embereket, hanem itt az utcákon csatangolva, ezért hozzáillesztettem a városi jelzőt. Ezzel el is emeltem az eredeti jelentésétől. Ez az út ugyanis nem a hegycsúcsokra vezet, hanem lelki problémáknak a körbesétálása beszélgetés formájában, de úgy, hogy közben a lábunk is jár. Tehát ez egy olyan kísérés, amely a belső elakadásnál segít a továbblépésben.

Mivel foglalkoztál eddig?

Nagyon sok kezdeményezésnek voltam a „beindító menedzsere”, az üzleti világban és a segítő szakmában egyaránt. Ha már valami készen volt, és csak működtetni kellett, azt átadtam másnak. Engem mindig az újdonság izgatott. Örökké azon járt az eszem, hogyan lehet valamit továbbfejleszteni. 2008-ban itt járt Magyarországon Pór György, a kollektív intelligencia kutatója, és azt mondta nekem: te innovátor vagy. Úgy megörültem, hogy végre meg tudom határozni, mi vagyok! Attól kezdve ezt az innovátor jelzőt használtam idáig.

Miért kezdett el érdekelni a coaching?

A 80-as években az első innovátorságom a Pszichoteam nevű munkacsoporthoz kötődik. A klinikum falai közül kihoztuk a személyiség- és készségfejlesztő, valamint a problémamegoldó módszerek egy részét, amelyek az egészséges emberek problémáinak kezelésére is alkalmasak. Számos pszichoterápiás és személyiségfejlesztő módszer megismerését és elsajátítását követően  család- és rendszerállítást tanultam a magyar Hellinger Intézetben és a német Symbolon Intézetben. A legnagyobb tanulást azonban a szüléskísérés jelentette. Amikor megismerkedtem a háborítatlan szüléssel, az olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy a következő tíz évben dúlaként és bábatanoncként kísértem szüléseket, szponzoráltam bábáink külföldi képzését, kiképző trénerként vettem részt a dúlaképzésben, és a Születés Hete rendezvénysorozat elindításával segítettem a választás lehetőségének tudatosítását a várandósok és a családok egyre szélesebb körében. A szülésnél jelen lenni, és rendelkezésre állni, de nem befolyásolni. Ez volt az előiskolája a serpaságomnak. A városi séta során is mindig megszületik valami, akár vajúdások árán is: egy felismerés, vagy a továbblépéshez szükséges irány.

A városi serpaság nem egy az innovációk közül, hanem a megérkezés. Hosszú évek óta szerettem volna befejezni az örökös szervezést, és eljutni egy békésebb állapotba. Ez a vágy az életút harmadik szakaszához is kapcsolódhat, ami az én életemben mostanában vette kezdetét. Már régóta hívott ez a feladat, csak még kerestem a formáját. Már nem akarok innovátorkodni, hanem csak magamat adni minden helyzetben. Úgy érzem, ez az értő hallgatás és támogató kíséret az, amihez a legjobban értek, és amivel a legtöbbet segíthetek másokon.