Először bukkantak hideg vízben élő korallzátonyra kutatók: a Lophelia pertusa kőkorallt a sziget délnyugati részén lévő Desolation-foknál találták a tenger mélyén.
Egy kanadai kutatóhajó vízmintákat gyűjtött a térségben 2012-ben, és amikor felszereléseit a felszínre hozták, azokhoz virágállatok (korallok) tapadtak. A kutatók már majdnem visszadobták a koralldarabokat a tengerbe, amikor szerencsére rájöttek arra, mit is tartanak a kezükben – írta Helle Jorgensbye, a dániai műszaki egyetem doktorandusza, aki a korallzátonyt tanulmányozta.
Hideg vízben élő korallokat már találtak Grönland nyugati partjainál, de Lophelia pertusa kőkorallt még soha, sőt korallzátonyt sem – olvasható a kutatók által az ICES Insight című folyóiratban közzétett jelentésben. Az új-skóciai Bedford Óceánkutató Intézet szakemberei 2012-ben visszatértek a helyszínre, fotókat készítettek a korallzátonyról és további mintákat is vettek.
A zátonyt a Lophelia pertusa kőkorall építette 900 méter mélyen a tengerszint alatt, gyors áramlatokban, közel ahhoz a helyhez, ahol a grönlandi kontinentális talapzat az óceán mélyére bukik. Ez a rózsaszín és gyöngyházszínű korallfaj megtalálható Norvégia és Svédország partjainál, ahol a zátonyok magassága akár a 20 métert is eléri, de azoknak csak a tetején, 10-20 centiméternyi sávban van élet. Ezek a korallok viszonylag meleg – 4 Celsius-fokos vagy annál melegebb – vízben élnek, amely a Golf-áramlattal és más meleg vizű áramlatokkal érkezik az Atlanti-óceán északi részére. Meleg vizű fajtársaikkal ellentétben nincs szükségük napfényre, többségük napfényből táplálkozó algákon él.
„A nagy norvég korallzátonyok több mint nyolcezer évesek, ami azt jelenti, hogy akkor kezdtek el növekedni, amikor az utolsó jégkorszak után eltűnt a jég a térségből. A grönlandi korallzátony valószínűleg kisebb, de még nem tudjuk, valójában hány éves lehet" – idézte Jorgensbye-t a Live Science tudományos hírportál.
Forrás: Magyar Nemzet Online
