Nyugtalan vagyok a társadalommal kapcsolatban, és a változás – vagy ha akarod, a forradalom – mellett állok. Ennyit értsenek meg a filmjeimből, többet semmit.
1969-ben, a Sirokkó forgatásán készítette el Pintér György (Georg) Tanulmány c. rövidfilmjét, amely egyrészt a Jancsóval folytatott beszélgetések esszenciája, másrészt egy olyan werk, amely bemutatja Jancsó munkamódszerét, és érthetővé teszi, hogy mitől vált az világhírűvé. Jancsó a hosszú snitteken felül a profetikus történelmi parabolák mestere is volt. Filmjei nem csak hogy aktuálisak, de éppen most történnek, velünk.
A filmen végig hallható a kamera zúgása, de ez nem volt zavaró, mivel csak ún. vezérhangot rögzítettek, ennek alapján készült el később az utószinkron. Ez tette lehetővé azt is, hogy a jelenet alatt az asszisztensek és a rendező folyamatosan instruálják a színészeket és a stábot. Enélkül nem lett volna lehetséges egy ilyen bonyolult felvétel elkészítése. A film végén megmutatják azt a hosszú fahrtrendszert, amely kívülről fut be a díszletbe, és amelyen Kende János kamerája mozog. Ez képezi a jancsói beállítások gerincét, és az ezt körülölelő koreográfia teszi lehetővé, hogy vágás nélkül se váljon unalmassá egy jelenet. A kamerára ugyanakkor csak 10-12 perc nyersanyag fér, Jancsó ezért nézi folyton az óráját. Ez az a korszak, amikor a kamera képét még kizárólag csak az operatőr látja, a rendező nem a monitort, hanem a színészek arcát figyeli. Bujtor István, Kozák András és Madaras József mellett két igazi világsztár, Jacques Charrier és Marina Vlady játssza a két főszerepet – Charrier mint Bridget Bardot férje, Vlady pedig mint Viszockij felesége is híressé vált. A stábtagok közt felfedezhető Grünwalsky Ferenc és Kézdi-Kovács Zsolt is.
