Olyan sokat kellett várni a CEO név mögé bújó svéd férfiú második lemezére, hogy már nem is nagyon üt minket szíven az, hogy milyen elszomorító lett a végeredmény.

Az új CEO album feltérképezésének alapvetően három fázisa van: az első ezek közül a sokk. Ez akkor áll be, amikor először szembesülünk azzal, mivé evolválódott Berglund projektje az idők során, és kb. két-három hallgatás erejéig tart. Ekkortájt lesz világos, hogy a White Magic ízléses, elegáns arculatához képest a Wonderland egyik oldalról egy színpompás, festékes lufikkal telehajigált kifestőkönyv, a másikról pedig leginkább egy atmoszféraszerű, spirituálisan lélegző, átszellemült izé. Ha a 2010-es korong maga volt a mértéktartó pop, a skandináv hűvösséggel vegyülő organikus tehetség, akkor az aktuális munka (főleg az ún. slágerdalok, vagyis a Whorehouse és a címadó szerzemény) leginkább olyan, mintha a vezető tíz év késéssel fedezte volna fel az Animal Collective-et, vagy sokkal inkább, mintha Miki egér és Goofy társaságában bélyegezett volna be a párizsi Disneylandben.

A második megismerési szakasz a puhatolózás - ilyenkor történik, hogy az alapvető összetevőkkel a zsebünkben emészteni kezdjük a lemezt. Ez a lépés nem tart sokáig, mivel lényegében az első fázis által nyújtott gejl, csömör közeli élmény legyűréséről szól, és hosszabb távon nem túl kedvező a gyomornak, az agynak, meg úgy eleve az egész emberi organizmusnak. Éppen ezért jobb is, ha egyből a harmadik ciklusba lépünk – nem más ez, mint a megnyugvás időszaka. Lényegében ekkor jövünk rá arra, és merjük artikuláltan kimondani a tényt, hogy az új CEO album, ha nem is teljesen émelyítő, ízléstelen fos, de egy-két szám kivételével nagyon közel áll hozzá. Ha rövidebb úton szeretnénk erre rájönni, elég csak egy pillantást vetnünk a borítóra, a korong ugyanis pont olyan: egy rikító, esztétikátlan támadás az érzékszervek ellen; egy eleve idegesítő elemekből összetapasztott, még idegesítőbb giccsszobor, melyen talán egy árnyalatnyit javít a valóban élvezhető nyitódal, amin azonban annyi az önámító, new age-es faszverés, hogy abba már a mi kezünk is belefárad.
49%