Ha valaki képben van a magyar underground zene legifjabb generációjának munkásságával és kezébe vette az Elefánt zenekar első nagylemezét, annak nem kell bemutatni Kisteleki Dóra grafikus-illusztrátor alkotásait.
A művész a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola könyvműves szakán végzett, majd a Kaposvári Egyetem képgrafika szakán szerezte meg a diplomáját. Fiatal kora ellenére rendkívül egyedi és kiforrott stílussal bír. Saját elmondása szerint alkotói világára leginkább Juhász Ferenc és Weöres Sándor verseinek erős képi világa volt a legnagyobb hatással. Képei sokszor egy-egy firkából, improvizációból indulnak, majd erre rakódik rá az a nagyon részletgazdag, több helyütt már-már zsúfoltnak is mondható képi- és formavilág, ahol manók, szárnyak, levegőben úszó halak és székek egyaránt megférnek egymás társaságában.
Műveit akvarellel, színes tussal és tollal készíti, néha akrilt is használ. Legújabb képein előszeretettel használ fénykép és újságkivágatokat, amit ragasztással illeszt szervesen az érzékeny vonalak közé. Ezekből a munkáiból az Újnyugat Irodalmi Kör által létrehozott Nyugat Ma (korábban Nyugat Most) Független Szépirodalmi Folyóiratban láthatunk ízelítőt.
A tágabb művészszakma 2011-ben figyelt fel rá, amikor diplomamunkájaként Juhász Ferenc A Pegazus istállói című kötetét illusztrálta. Azóta volt több önálló tárlata, például a Kirakat Bárban vagy a Hadik Kávéházban, de tervezett már megrendelésre lemezborítókat, komplett arculatot és boros címkéket is.
Most A Pegazus istállóihoz készített illusztrációiból és a kötet verseiből adunk ízelítőt.
Juhász Ferenc: A pegazus istállói, avagy Óda a szemetesekhez részlet:
„Mert az állat ösztöneibe van csomagolva, és testében óriás űr-csöndek üres kastély-házai vannak sejtelemből és homályból és csak akkor öl, ha fél, vagy éhes. De mi emberek, Emberiség! Mert mindig újratermelődik szívünkben emberlétünk szemete a bűn”
Juhász Ferenc: Fehér vasszék a kertben (részlet)
„Ülök a tavaszi fehér vasinda-kacskaringó széken,
mint tűz-trónján Dózsa, a láng-veszteségen,
az irtóztató jaj, az izzó bűn-vereségen,
a tavaszt könnyezem, a tavasz ifjúság-árulásom,
elmúlt éveim paraszt-felkelése, dac-láz lázadásom.
S fehéren-feketén pettyez az árny-fény a szilvafáról,
ami csak nő, zöld kásával hallgat, hisz nem tehet magáról,
s madárszívvel kirakott fényrudak a tavasz-falon,
s csillagot ásít köröttem a piros csőhalom”
További képekért és illusztrációkért katt az alkotó Facebook-oldalára.
