1940. március 10-én, Moszkvában hunyt el az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója, akinek A Mester és Margarita című regényét a világ legnagyobb alkotásai között tartják számon.

Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1891. május 15-én született Ukrajnában, Kijevben. 1909-ben a gimnázium elvégzése után beiratkozott a Kijevi Állami Egyetem orvostudományi szakára. 1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjazmában kezdett volna praktizálni. 1915-ben vette el első feleségét, Tatyjana Nyikolajevna Lappát.


Az orosz polgárháború idején, 1919 februárjában Bulgakovot mint orvost behívták az Ukrán Népköztársaság hadseregébe. Rövid idő múlva dezertált, de sikerült ugyanezen a poszton bejutnia a Vörös Hadseregbe, legvégül pedig a dél-orosz Fehér Gárdához ment. Egy ideig Csecsenföldön volt a kozákoknál, majd Vlagyikavkazba került. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak (Gudok, Rabocsij) és folyóiratnak (Rosszija, Vozrozsgyenyije) is dolgozott. Ekkoriban kezdett el egy-egy prózadarabot publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain. 1922 és 1926 között a Gudok több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az orosz írószövetségbe.

Második feleségét, Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaját 1924-ben ismerte meg és egy évvel később feleségül is vette. 1928-ban beutazták a Kaukázust, Tiflisz, Batum, Vlagyikavkaz és Gudermesz városát is felkeresve. Ugyanebben az évben tartották a Bíbor sziget bemutatóját Moszkvában. Az író első ötletei A Mester és Margaritával kapcsolatban ekkortájt születtek meg. Bulgakov 1932-ben harmadszorra is megnősült, ezúttal Jelena Szergejevna Silovszkaját vette el.

1930 után az író művei nem kaptak nyilvánosságot, darabjai, többek között a Menekülés, Bíbor sziget, és A Turbin család napjai eltűntek a színházak programjáról. Párizsban élő bátyjának címzett leveleiben csalódottan panaszkodott a hálátlan és nehéz anyagi helyzetéről. Ugyanekkor nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát a Csehov nevét viselő Moszkvai Művészszínházban. Sztálin segítséget ígért neki, így az író előbb a munkásifjúság központi színházában, majd 1936-ig a Művészszínházban dolgozott. 1932-ben közreműködött Gogol Holt lelkek című darabjának színpadra vitelében. 1936 után a Moszkvai Nagyszínházban mint szövegkönyvíró és fordító dolgozott.


Bulgakov műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra és nem is mutathatta be őket. Egészségi állapota rohamosan romlott. Az orvosok magas vérnyomásból adódó vesebetegséget diagnosztizáltak nála. 1940 februárjától barátai és rokonai őrizték betegágyát. Az író március 10-én halt meg. Egy nappal később a szovjet írószövetség épületében megemlékezést tartottak.

Bulgakov keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születésben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott – ez az orosz nyelvű irodalomban Gogol óta a társadalmi kritika tipikus módszere. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban 1987-ben nyomtatták ki először. Legismertebb művét, A Mester és Margaritát haláláig írta, de csak 1966-67-ben jelenhetett meg. Bulgakov néhány munkáját meg is filmesítették, úgy, mint a Fehér gárdát, az Iván Vasziljevicset vagy a Kutyaszívet.


Forrás: Wikipedia