A nagy sikerre való tekintettel a párizsi Városháza meghosszabbította világhírű magyar származású fotóművész, Brassai a '30-as években a francia fővárosról készült felvételeiből látható kiállítását.
A kiállítás mindazt bemutatja, ami több mint fél évszázadon át Brassait, az írót, a fotóst, a filmest Párizs különböző helyeihez, a város értelmiségéhez, művészeihez, nagy családjaihoz, a prostituáltakhoz, a szélhámosokhoz, mindahhoz kötötte, ami a legendás Párizst jelenti.
Az örmény anyától és magyar apától származó Halász Gyula (1899-1984) az erdélyi Brassóban született, Budapesten, majd Berlinben végezte tanulmányait, 1924-ben telepedett le Párizsban. Magyarországra és Erdélybe soha többé nem tért vissza, de eleinte magyar és német lapok franciaországi tudósítójaként dolgozott. Harmincéves korában kezdett fotózni, ekkor ismerkedett meg a szintén magyar származású André Kertésszel, akit elkísért fotóriportjaira.
Brassai a párizsi magyar kolóniának köszönhetően ismerte meg a francia főváros éjszakai világát, amelynek megörökítésére kezdte használni fényképezőgépét. 1932-ben jelent meg első fotóalbuma, a Paris de nuit (Éjszakai Párizs), amelyet máig úgy tartanak számon, mint a fényképészet történetének egyik kivételesen fontos könyvét. A gyűjtemény szemléletében és technikájában is páratlan pillanatfelvételeinek - amelyekhez Brassai nem használt mesterséges fényt - eredeti előhívásai a tárlat legfőbb helyére kerültek. Ezek közül számos kép (például a Macskakövek) ma már ikonnak számít.
Brassai 1932-től a párizsi falakon található graffitiket és falfirkákat fotózta, amelyek először csak 1956-ban kerültek kiállításra a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MOMA). Ezeknek külön részt szentel a kiállítás, ahogy a piacon ma már ritkaságnak számító aktfotóinak is.
Szintén a harmincas évek elején ismerkedett meg a szürrealista művészek csoportjával és a Minotaure képzőművészeti folyóirat körével. Olyan zsenik barátságát élvezte, mint André Breton, Salvador Dalí, Giacometti, Tristan Tzara, Man Ray, megismerte Matisse-t, Mirót, Léger-t, Le Corbusier-t, s nem utolsósorban Picassót, akivel barátsága a művész haláláig tartott, s ennek emlékét őrzi a Beszélgetések Picassóval című kötete. Külön teremben láthatók a Picassóról és a műterméről készült felvételek, valamint más művészekről és enteriőrökről készült sorozatai, s megtekinthető az Amíg lesznek állatok című kisfilmje is, amelyet 1956-ban a vincennes-i állatkertben forgatott és amely a cannes-i filmfesztiválon különdíjat kapott.
Forrás: MTI
